Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül

angol dolgozataiban „Hungarian populism”-t emlegetett, amikor a népiekről írt. Ezt tették mások is, akik a kérdéssel foglalkoztak.

Az elnevezés problémájával magam is szembesültem, amikor a népi mozgalomról szóló német nyelvű munkámat írtam. A német nyelvben nincs a populizmuson kívül olyan szó, amely a népiség fogalmát pontosan kifejezné. A völkisch használhatatlanná vált a hitlerizmus által történt kisajátítás miatt, a volkstümlich népi- es-t jelent, a volkhaft ritka és nem fedi igazán a fogalom taralmát. Marad tehát a Populismus, amelynek átvételére az is ihletett, hogy az olasz Franco Venturi az orosz népi irányról, a narodnyik mozgalomról írott tudományos igényű és nagysikerű könyvét az „II populismo russo” címet adta. Érdemes megjegyezni, hogy munkám mind német, mind magyar kiadásának kritikusai - beleértve Bibó Istvánt is - a populizmus elnevezést helyénvalónak tartották, és nem értettek alatta mást, mint amit voltaképpen jelent, a népiességet. Ma különösnek és meglepőnek tűnhetik, hogy Ignotus Pál, aki legerősebben bírálta a népi írókat, úgy vélte, hogy én a populistát a népnél ártalmatlanabb és enyhébb jelzőnek találtam, és csak azért folyamodtam hozzá, hogy a népiséget kedvező színben tüntessem fel.

Láthatjuk, hogy a fogalom milyen jelentős értelemváltozáson ment át. Az idézetgyűjteményem darabjaiból is kitűnhet, hogy ma a népi az enyhébb, ártalmatlanabb, elfogadhatóbb, és a populista a nyersebb, visszataszítóbb, elfogadhatatla- nabb.

Mi a magyarázata mindennek? Talán az, hogy a kor változásával a fogalmak tartalma és megjelölése is megváltozik. A múltban erre magyarázatként kínálkozott az a körülmény, hogy megmaradnak fogalmak és szavak, de megszűnnek a létrejöttüket kiváltó okok és helyzetek, a fogalmak és szavak átszállnak más jelenségekre, ezzel megváltozik értelmük. A népiség azonban még nem tekinthető a múlt tartozékának, és továbbra is szükség van a tudományos világ által elfogadott megjelölésére. Az eddigi elnevezések nem vesztették el érvényüket és időszerűségüket. Közben ezeket az elnevezéseket más jelenségek és tulajdonságok megjelölésére is igénybe veszik, úgyhogy előáll a mai áldatlan helyzet, hogy populiz- musnak és populistának nevezünk dolgokat, amelyeknek egymáshoz semmi közük, vagy ellentétes értelműek.

Populista egy sajátos gondolkodás, történelmileg kialakult eszmerendszer, meghatározott irodalmi és politika irányzat, valamint társadalmi mozgalom követője, és populista ugyanakkor napjaink sok jelensége és tünete, amelyre ez látszik az idegenkedést, nemtetszés és elutasítást érzékeltető legmegfelelőbb elnevezésnek.

Zavar és tanácstalanság uralkodik még azoknál is, akik a fogalmak tisztázásával szeretnék elérni, hogy megtudjuk végül is, hogy mi a populizmus, mit tartsunk róla, és kik nevezhetők populistáknak. Már említettem Ungvári Tamást, aki a popu- lizmust - szerintem helyesen - a népiességgel azonosítja, de nemcsak a vele szemben eddig megfogalmazott, régi vádakat sorakoztatja fel, hanem kiegészíti a populizmus elleni újakkal. Ennek alapján jelenti ki, hogy a populizmusnak - vagyis a magyar népi eszmének — nincs bázisa és háttere Nyugat-Európában, ahová az új Magyarország felvételét kéri. Ungvári Tamásnak különös véleménye van Nyugat- Európáról, amelyet köztudomásúan a nézetek és a törekvések pluralizmusa jellemez. Az Európai Közösség eddig sem vizsgálta, és a jövőben sem vizsgálja, hogy a demokratának tekintett és felvételt kérő országokban milyen szellemi áramlatok is irányok léteznek, és kizáró okként is aligha szerepelhet majd az a körülmény, hogy ezek között olyanok is vannak, amelyek másutt nem tűntek fel. Persze, ha Ungvári a népiségen fasizmust, antiszemitizmust, nácizmust ért, jóslata bizonyára beválik, és Magyarországnak nem lesz keresnivalója a nyugat-európai színtéren. Ungvári Tamás szerint „egy fogalom nem feltétlenül válik használhatatlanná at64