Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Sándor Iván: Az integritás kalandjának utolsó szakasza (A Bánk bán ötödik felvonása)

dermed; ott van még remény, itt az üresség. Ott Bánk lóháton vágtatva érkezett, most mozdulatlanul, némán magára marad.

(A hamis helyzet átstilizálása látszatrenddé)

Ezt a semmit kell Endrének átstilizálni, „meg nem történtté” tenni. Véghezviszi. Egyetlen felvonásra van csak szüksége hozzá. Lehet, tudjuk, hogy Katona József a monarchia, a császári-királyi hatalom (és a Király személyének) elismerője volt. Nem dicsőítője, mint korábban sokan a legjobbak közül is, ám azért híve. De más a magánemberi, illetve a drámában kifejtésre váró eszme, és más a művet konstruáló szemlélet és szellemiség, amely itt semmiképpen sem fedi egymást. Lehet, hogy Katona egy atyai császár-imázs, egy paternalista kapcsolat felé kívánta tolni a végkifejletet, a felvilágosult abszolutizmus keretein belül. Am hajlok arra, hogy a rémült Széchenyinek adjak igazat, amikor feljegyezte Naplójában: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi egy ilyen esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia.” És nem kizárólag Gertrudis megölése miatt. A Király alakja, illetőleg a végkifejlet miatt. Meggondolkoztató, hogy a dráma születése után négy, a szabadságharc bukása után egy évtizeddel Arany János ott függeszti föl a dráma elemzését, ahol a Király alakjához és a „Király köré”-hez érkezik. Tudjuk, azért állt el hatalmas tanulmányának befejezésétől, mert hírét vette annak, hogy Gyulai akadémiai székfoglalóját készíti a Bánk bánról, s Arany költőként nagyvonalúan előnyben kívánta részesíteni a kritikus kollégát. Tudjuk. De éppen akkor kapta volna a hírt Gyulai munkájáról, mikor a Király (és köre) alakjának elemzésébe - a tanulmány végéhez közeledve - belefogott? Éppen azt az utolsó néhány bekezdést ne akarta volna (egy-két estén) befejezni, mikor már majdnem száz oldalt megírt? Vajon nem játszott-e szerepet más is? „Endre köre” értelmezésének nehézségei a megtorlások évtizedében, kilenc esztendővel Arad után? Annak a tisztánlátása - de abban a korban ki nem mondhatása -, hogy hiába volt (lehetett) Katona az abszolút monarchia híve, a Bánk bán királyképe, s ezzel a mű egész szelleme szemben áll ezzel az érzelemmel?

Fortinbras neve-története csak néhányszor említtetik meg a Hamletban (beleértve azt a hat sort, amit a negyedik felvonás negyedik színében áthaladva a színpadon elmond), mielőtt a végjátékban megjelenik. Alakja mégis az (egymással ütköző) értelmezések középpontjában áll évszázadok óta. Endrének egy egész felvonásjut, ámde láttuk, hogy korábban is, mindvégig hivatkoznak rá. Nemcsak részt vesz (távollétében is) az eseményekben, de a centrális pontokon, a jelen nem lévő személyéhez való viszony határozza meg az alakok helyzetét, az események menetét. Úgy lebeg a történet felett (mögött), hogy mindenben részt vesz, minden tőle függ. A hierarchia legmagasabb pontján elhelyezkedve - a színen kívülről is - magához asszimilálja nemcsak az eseményeket, de az érzelmeket, lelkiállapotokat, s a dráma szereplőinek egymáshoz való viszonyában is meghatározó szerepe van létének, amely valójában üres létezés. Endrével nem a személyiség hat, hanem a hierarchia működik.

A Királyt tehát nem az ötödik felvonásban ismerjük meg. Mit tudunk róla színrelépése előtt? Azt, hogy erélytelen, Gertrudis befolyása alatt áll, nem igazságosan oszt birtokot, rangot, ám a nemzet felkent megtestesítője, első magyar, „szerette jó király”, s aki ellene fordul, az „haza- s felségáruló”.

Hogyan érkezik meg? „...lováról is lefordult - / De sérelem nélkül mégis.” Nem sokkal utána, már a színen: „Sír a király.” Endre azonban nemcsak a lováról for52