Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

Bárány T.: Nagy híve volt Krúdynak Tersánszky! Az ötven esztendős Krúdyt ő köszöntötte egy végtelen aranyos és nagyon lelkes és nagyon megindult cikkben. Akkor ő negyven éves volt, és Krúdy ötven.

Domokos M.: Engem fájdalommal tölt el, hogy mostanság - és ezt a mostanságot legalább 10-15 évre vagy 20 évre is vonatkoztatom - alig esik szó Tersánszkyról. Gondolkodtam azon, mi lehet ennek az igazi magyarázata, mi rettenti vissza az olvasókat Tersánszkytól, miközben ilyen jó, élvezetes, olvasmánynak is. Csak arra tudok gondolni, hogy ez a szabadság, ami testet ölt Tersánszky életművében, ez nem kell a világnak. Nagyon nehéz elfogadni a létezésnek ezt a függetlenségét, azt a szabadságot, ami nemcsak a mámorával járja át az életet, minden tragikus dolog is megtörténhet benne. Mert rengeteg tragédia meg van írva életművében. Az fejeződik ki benne, hogy a Lét igazi arca komor és tragikus arc, de mi emberek élünk, és lelkesülünk és örülni szeretnénk, boldogságra vágyunk, és mindig beleütközünk ebbe a tragédiába. A Kakuk Marci minden epizódja egy idillel kecsegtető élethelyzet fólrobbanása. Amikor nagyon jól megy a dolga, s úgy tűnik, most már minden megoldódott, akkor „kiheppen” belőle. (Ez is Tersánszky szava egyébként.) Minden szerelemből, minden szoknya mellől, és Tersánszky tudja, hogy az életnek a nagy és apró titkaira nincs végső magyarázat. Arra sincsen magyarázat, hogy ezt a Kakuk Marcit, aki egy ronda alak, így is van ábrázolva, mégis ennyire szeretik, kedvelik a nők.

Berza L.: Néha mostanában is elmegyek az Avar utcába, és azt remélem, hogy egyszercsak megjelenik szálfaegyenes alakja. Alig hihető, hogy nem él, csak várom, hogy előlép, leveszi a jellegzetesre viselt svájcisapkáját és azt mondja: „Alázatos szolgája, Tersánszky Józsi Jenő író vagyok, örülök, hogy találkoztunk.” Tudniillik ezt mindig eljátszotta, ha hosszabb ideig nem kerestem fel, aztán mérgesen megkérdezte, hol a fenében mászkáltam eddig, hogy nem mentem el hozzá.

Elhangzott a Kossuth Rádióban 1991. I. 12-én.

47