Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
kor már hatvan felé járhatott. 0 csodálatosan viselkedett a 44-es időkben. A lakásán tucatszámra voltak zsidók és szökött katonák. Ezeket levitte a pincébe, amikor légiriadó volt, a lakása tárva-nyitva, és mintha teljesen hiányzott volna belőle a félelem, a nyilasoktól, senkitől nem félt. Semmi óvintézkedést nem tett, mulattatta az egész társaságot, azokra dühöngött, akik vacogtak, akik nem voltak hajlandók kacagni, nem voltak hajlandók együtt mulatni a többiekkel. Domokos M.: Ösztönösen tiltakozott mindenfajta megkülönböztetés ellen. Szóval ó csak embert ismert. És azt, hogy az illető milyen. Emlékszem arra, hogy egyszer azt fejtegette, hogy a világon a legjobban az olyan embereket utálja, akik szakadó esőben, esernyő alatt mennek, de az eresz alá húzódnak. „És én, aki megyek sapka nélkül, ronggyá ázom miattuk, mert eszükbe se jut mérhetetlen önzésükben, noha esernyő alatt mennek, hogy engem engedjenek a fal mellé.” Bárány T.: Szellemes! Domokos ul.: Ez nem szellemesség volt nála. Magatartás. Kiss K.: És a szuverenitása. Berza László: Elmesélte egy alkalommal, hogy 45 után hát ugye Sári megmenekült, jórészt neki köszönhette az életét, mert ő bújtatta, és azt mondta, inkább ő is meghal, de nem hagyja, hogy Sárit elvigyék. Megmenekültek, és Sári utána elég hamar belépett a kommunista pártba, és férjét is beíratta. Tersánszky amikor ezt megtudta, tiltakozott! Kérte, hogy őt húzzák ki a listából, nem akar kommunista lenni. Attól kezdve ferde szemmel néztek rá, és Révai haragját is kiváltotta. A miniszter meg is kérdezte egyszer az írót: miért nem lép az élvonalba Darvassal és Illés Bélával? Mire Tersánszky azt felelte: inkább megy a zúzdába Balzackal, mint az élvonalba Darvassal. Erre Révai állítólag ezt ordította: Józsi Jenő, elég volt a kakukmarcizmusból. Mire a válasz az volt: akkor majd írok maguknak ka- kukmarxizmust. Barabás Tibor: Egyszer a fülem hallatára leckét adott írói szuverenitásából, mégpedig a Szikra Kiadó igazgatójának, K. elvtársnak a tudtára adtam, hogy a párt kiadójának mindenekelőtt olyan mestereket kell kiadni, mint Nagy Lajos és Tersánszky. „Hát kedves Tersánszky úr, miről írna nekünk?” - hangzott el a szónoki kérdés, miközben K. elvtárs le nem vette a szemét Jenő keresztbevetett hosszú lábairól, vörös zoknijáról és fantasztikusan gesztikuláló csontos kezéről. „Hogy tetszik érteni?” - kérdezte Tersánszky az irodalom szorgalmas hivatalnokát. „Hát hogy kiről írna nekünk: bányászokról, munkásokról, parasztokról?” „Kiről is? - bökött csontos ujjával a homlokára Jenő barátunk. - Már tudom, kiről fogok.” „Nono!” - biztatta őt K. elvtárs. „Egy királykisasszonyról!” - rikkantotta el magát Tersánszky. „Egy királykisasszonyról?” - nyögött fel fájdalmasan az igazgató, és verejtékcsöppek jelentek meg eres homlokán. „Hát kedves Tersánszky úr, halasszuk el talán ezt a megállapodást, hátha eszébe jut önnek valami jobb téma.” „Ennél jobb alig hiszem” - hűtötte le Jenő az igazgató reményeit, és hányaveti módon, mint aki egészséges, jó tréfát művelt, elbúcsúzott. De az ajtóból még visszafordult: „Igazgatóm, angyal is lesz benne!” Domokos M.: 1951 tavaszán a Magyar írók Szövetsége első kongresszusán Darvas József a referátumban nagyon keményen meg is támadta őt. Én ezt kiírtam, s az egyszerűség kedvéért fel is olvasom. A következőket mondta Darvas: „A kispolgári anarchizmus irodalmi irányzatai nyíltan már nem jelentkeznek, de egyes írók gondolkodásában és magatartásában még igen. Jellemző erre Tersánszky Józsi Jenő, remélem csak időleges elvadulása irodalmi életünktől. Tersánszky Józsi Jenő igen tehetséges író, szembenállt a Horthy-rendszerrel, de az anarchista lázongás magatartásával. Híres figurája Kakuk Marci, a kispolgári anarchista lázadásjellegzetes alakja, aki úgy tagadta a fennálló rendszert, hogy kívül helyezte 38