Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

magát törvényen, erkölcsön, az egész közösségen, nevetségessé téve a polgári erkölcsöket, félrerúgva a polgári normákat. Önmagát mintázta meg Tersánszky ebben a figurában? Nem, hanem egy típust, amely tagadott, lázongott, de igeneim semmit sem tudott, a forradalmat sem.” Egyébként öt vagy hat évig nem jelent meg Tersánszky, a könyveit nem adták ki. Darvas „elvadulásról” beszélt, holott azt hiszem nem kell elemezni, hogy ki vadult el kitől, hogy az irodalom vadult-e el a politikától, vagy egy ilyen képtelen politika vadult el mindentől, ami szellemi természetű. Erkölcsileg is tökéletesen független és szuverén ember és jellem volt Tersánszky, őt nem lehetett ebbe betörni, nem lehetett megzabolázni.

Bárány T.: Annyira igazad van, hogy öt vagy hat évig nem jelent meg, hogy 55- ben, amikor a Magvető megalakult, én akkor ott dolgoztam a Magvetőnél, akkor kértük el tőle azt a regényt, amely akkor már évek óta ott hevert a Szépirodalminál, és nem ment a nyomdába, ez a bizonyos Egy biciklifék története című kis regényecske. Mi Képes Gézával egyszerűen elképesztőnek tartottuk és lehetetlennek, hogy a Móricz halála utáni legnagyobb élő magyar prózaíró ne jelenjék meg, s bizony az ötvenes évek viszonyai közt nem tudott megjelenni. Na akkor a könyvet áthozta hozzánk és természetes, néhány nap múlva már ment is a nyomdába. Igaz, hogy nem a legjelentékenyebb könyvei közé tartozik.

Kiss K.: Kitűnő, kitűnő!

Bárány T.: A maga módján, de ha mondjuk összehasonlítod a Kakuk Marcival, vagy a Viszontlátásra drágával, ezek alatt marad, na de az író általában nem kizárólag a remekműveit írja meg, hanem annál mondjuk fáradtabb könyveket is. Nekem nagy szerencsém volt vele, mert két könyvének is ilyen módon lehettem a kiadója, 43-ban a Berzsenyi Könyvkiadónál jelent meg az ő egyik régebbi regénye, amely azonban könyv alakban sose látott napvilágot, és ennek az volt a címe, hogy Az elnök úr inasévei. Ezt is szerencsém volt, hogy én szerkeszthettem, akárcsak ezt a másik könyvét, úgyhogy nekem nagyon közeli tulajdonképpen a viszonyom hozzá, ha most még azt is hozzáteszem, hogy a 80. születése napját egy műveiből, novelláiból készült dramatikus összeállítással én ünnepeltem a Televízióban, és ha még azt is hozzáteszem, hogy két évvel később aztán a Viszontlátásra drága, az általad az imént említett nagyszerű és csodálatos kisregényét is én állítottam színpadra, illetőleg televíziós képernyőre, akkor azt mondhatom, hogy nekem ilyenformán nagyon közeli a viszonyom Tersánszkyhoz, négy művének lehettem az alázatos szolgálója.

Domokos M.: Irt egy regényt, a nagybányai festőiskolával kapcsolatos emlékeiből, a Félbolond volt a címe; ezt a 40-es évek első felében írta, és először könyvalakban 45 után, 46-ban vagy 47-ben jelent meg. Ehhez függeszett egy utószót, kifejtette az ő ars poeticáját, és ezt akkor szintén megtámadták, majd érdekes módon, mikor a Magvető elindította az életműsorozatát, és megjelent a sorozat egyik darabjaként, már 1956 után, talán a 60-as évek elején újra a Félbolond, változatlan utószóval természetesen, akkor a Népszabadság ugyanúgy megtámadta. Ebből is érdemes idézni néhány sort: „Világnézetet emlegetnek, nemzeti célkitűzéseket és emberi kiállásokat és színvallásokat és társadalmi összefüggések beállítását követelik a szépirodalmi írásművektől, holott hát nem biztos, hogy e szép szólamok mögé rejtőzködő jelenségek még a politikában is, publicisztikában is, a társadalomtudományokban is nem csupa marhaságok-e, vagy gazságok, hát még a szép- irodalomban. A szépirodalomban egészen biztos, hogy ilyen nagy szólamok mögé a tehetségtelenség rejtőzik.”

Berza L.: Minden Kakuk Marci történet után lebeszélték, hagyja abba, úgysem tud már újat mondani Kakuk Marciról. És szerencsére folytatta. További törté39