Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Herceg János: Bácskai múzeum

- Ilyesmivel ne is érveljen nekem! Olyan ez, mintha Szabó Ervh c.ak azért akarta volna elköltöztetni a fővárosi könyvtárt, mert bántotta szentet a túloldali Károlyi-palota!

Megintcsak beleütköztünk Károlyiba, s jóllehet, bennem tündéri emlékek kezdtek ébredezni a példára, angyali komornák és gyönyörű szobalányok nevetős arcával az említett palota ablakaiban, mikor az ember felemelte kicsit a tekintetét könyvéről az olvasóban, vagy pláne odaállt hetykén gusztálni őket kinn, a dohányzó selymes füstfelhői mögül, most önkéntelenül is segítségért fordultam egy másik jelenlevő öreg barátomhoz, aki akkor megint éppen vizsgálóbíró volt, amit oly nehezen hitt el róla az ember:- Megengeded, kérlek alázattal, a csendes ellenvetést, kedves Broniszláv? - mondta erre éneklő hangján dr. Fey Imre, következetesen „Broniszláv”-nak szólította dr. Grbát, talán mert így jobban tetszett neki. - A dolog denique nagyon is érthető! Hova tegyük a múzeumot? Hm?- Ott van a főutcán, jó helyen, Stevica házában...- De mi lesz, ha egyszer felmond, mert kell neki a négy szoba? Hm?- Miért mondana fel? Evek óta ki van adva az emeletnek az a része.- És egyszer csak felmond mégis. Mert, mondjuk, megnősül...- Miért nősülne meg? annyi év után!- De tegyük fel! Hm?- Ne tegyük fel!

Dr. Frey Imre nem járt sétapálcával. Nem is illett volna hozzá, az európai hírű numizmatikushoz. És azon könnyed gavallériának. Ezzel szemben lehetőleg zsakettban járt hétköznap is, csíptetővel az orrán, s nem nagyon dús szőke bajuszának két vége kínaiasan lekonyult, a hangja pedig baritonból panaszosan tenorba siklott beszéd közben.

Akkor ugyanis már megalakult a bácskai múzeum barátainak egyesülete, s természetesen őt választották elnöknek. Az egyik alelnök dr. Mócs Sándor volt, a Matica Srpska elnöke, amelynek az élén akkor szégyenszemre még mindig kormánybiztos állt, egy Blazsek nevű rőfós, és dr. Mócs nem jött el az alakuló közgyűlésre 1942-ben. Ez azonban különben is hosszú történet, s a háborús kor minden izgalmával van tele, úgyhogy külön fejezetet érdemel.

Dr. Frey Imre is fel-alá sétált, csak jóval lassabban, ami jótékony hatást tett Grbára, mert mind halkabb lett és engedékenyebb, amikor a könyvespolcok végén sétájuk közben összetalálkoztak és szót váltottak.- De végül is hová költöznének ezek után?- Fernbach Bálint egykori palotáját szeretnénk kiigényelni... - mondtam én.

A palota, amely azóta is a múzeum székháza, ott állt a városnak akkor legromantikusabb terén, csaknem gazdátlanul. Egyik oldalán a színházzal, másikon a szállodával, előtte pedig egy kúszófenyővel belepett banánszigettel, amelyet fiákerek álltak körül, mert az volt az állomásuk. Ha kocsi kellett, csak kiállt aranystráfos sapkájával a portás a Vadászkürt üveges kapujába és elkiáltotta magát: fiáker! - S erre a „kocsi előállott”, mint a színpadon. Kicsit távolabb a Kaszinóba sétáltak estefelé az iparosok és az egyszerűbb urak, azután a zeneiskola következett, ahonnan időnként a Für Elise, máskor egy-egy Hubay-gyakorlat hangjait hozta a szél, szóval gyönyörű volt. A Lloyd sajnos már nem létezett, valami hivatal ütött benne tanyát, mert abban az időben mindenütt hivatal volt, és mindent jegyre adtak és utalványra.

32