Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
44 Kedves Dani! Szerencsésen megérkeztünk; az út könnyű volt, legfólebb taxit nem kaptunk Budapesten. (Nem rendeltük meg, mert nem tudtuk, Judit nem jön-e értünk), dekát nem volt olyan nagy a csomag, befuvaroztak villanyoson is. Ma reggelre már megjött Cseresznyés, Kovács F. s a ti sürgönyötök is. Köszönjük, hogy még mindég gondoltok ránk, holott már jobb lett volna elfeledni az annyi időn át alkalmatlan- kodókat. Nekünk nagy élmény volt az erdélyi út; ilyen méretekre persze nem számítottunk; de remélem, ha a fáradság lepereg rólunk csak annál jobban tündöklik vendéglátóink szeretete, figyelme (a lelkes tapsokról nem is beszélek) emlékezetünkben. Egy baj van! A közösen készített kéziratok, kérdések ott maradtak; ezt hát légy szíves elküldeni. Sajnos nincs meg a románok kérdés-íve sem;pedig az a tárcámban volt, de valamelyik átrakásnál elkallódhatott. Ha a másod példányokat meg tudnád szerezni, válaszolnék rájuk. Bocsánatukat kérem a román kollegáknak, de ez a kirándulás rengeteg bonyodalommal járt a jegyek s egyéb átrendezendő dolgok, ajándékok miatt. Egyelőre ennyi elég is; majd ha egy kicsit frissebb leszek, megint írok, addig is nagy szeretettel üdvözlöm házigazdáinkat s mindenkit, aki fogadásunkban fáradt, megvendégelt, megajándékozott. Nagy szeretettel ölel mindhármatokat Laci bácsi (Keltezetlen. Postabélyegző: Budapest, 70. II. 27.) 45 Kedves Dani! Szép kis útirajzod megmentette Erdély vendégét; igen eleven, képszerű, aki olvasta, dicsérte. Abban is kimutattad a virtuozitásodat, hogy az én bágyadt mosolygásom, bólintásaim, egy két szavam köré, hogy tudtál régi idézeteket s a magad feltételezéseiből útirajzot költeni. De hát így hű az írás; valóban kábulatban, egy-egy felvillanó ötlet fényénél utaztam végig Erdélyen. Most hogy vagytok? Nálatok, úgy gondolom, nincsen áradás. Rettenetes amit a televízióban látok. Ez lett a nyara ennek a rettenetes télnek. Hajdú Győzőnek add át az Igaz Szóért, amely csak most érkezett meg, kószöne- tem. Szeretettel köszönt, családod üdvözli, Németh László Aszófő, 1970. május 20. 46 Kedves Dani! Tegnap kaptam meg leveled s mára itt van az Én Báthorym. Élj vele, ahogyan tudsz. En megmondtam, hogy nem tudok már írni; ezt kipréselted belőlem. Ahhoz képest tán nem is sikerült rosszul, az hogy a többi esszé közt megáll-e, nincs sok gondom vele. Fiadat várjuk. Ólel mindnyájatokat Németh LólszIó (Keltezetlen. Postabélyegző: Aszófő, 70. VII. 4.) (Melléklet. Gépirat, első példány.) 63
