Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)

30

(Társas levelezőlap)

Örömmel hallom, hogy jól vagy. Dolgozol. Mi már nagyon vártuk, Király is, hogy írj. Ölel

Laci bácsi

(Keltezetlen. Postabélyegző: Budapest, 1964. VII. 4.)

31

(Társas képeslap: Sopron)

Kedves Dani! Nagyon örülök, hogy végre kedveseid köréből kaptam Tőled életjelt, s a cella nem csak írói programot adott, de erőt s kedvet is hagyott a megvalósításhoz. Én a tavasszal abbahagytam az írást, de az állapotom csak romlott azóta, tán mert nem tekintem többé közvagyonnak az egészségemet. Ide is különféle izgalmak elől menekültem, elég rossz állapotban. Szeretettel kíván boldog új évet Laci bácsi 67.1. 5.

(A címzés is Németh László írása.)

32

Kedves Dani!

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok szíves hívástokra, de annyira kivihetetlen a terv, hogy csak mint egy szép gesztust, távolról jövő cirógatást könyveltük el, nem is gondoltam rá, hogy Ti a döntésünk várjátok.

Sopronból hazajövet, minthogy a köhögés nem javult, a család rászorított, hogy orvoshoz menjek, s bárhogy irtózom tőlük, meg kellett tennem, hisz az egyik unoka most velünk lakik. Nincs sem tbc, sem rák nem súlyosbítja az állapotom, éppen csak köhögök, sokat és állandóan, itt Pécsett is, ahova levegőváltásra küldtek s a megugrott hypertoniával együtt ez eléggé elgyengít. Egy erdélyi útra gondolni sem lehet, pláne Ella néni nélkül, akit most erősen leköt a család; s az egyedüllétet (itt Pécsett is ezt tapasztalom) egyre nehezebben bírom, nagyon „anyás” lettem. A szép gondolatot azonban őszintén köszönöm.

Leveledből örömmel látom, hogy írói kedvedet a súlyos közjáték nem törte meg s tele vagy tervvel. Wesselényi csakugyan Neked való téma: az alkati ráhangzás meg lesz, csak a szívósság is meglegyen, amivel végigírod az élkezdettet. A környezet megvan a munkához, s remélem az anyagi minimum is. Az ember az ilyen megpróbáltatás után meg tudja becsülni, amit az élet meghagyott neki. Én sosem írtam olyan boldogan, önfeledten, mint 45-ben, amikor az összedőlt pesti házat otthagyva, egy békési udvaron, gyerekeim tanítgatása közben írtam a Sámsont s a Lányaimat. Pedig igazán nem sok kilátásom volt rá, hogy valaha író lehessek.

Szeretettel ölel, családoddal: Németh László

Pécs, 1967. febr. 24-e

33

Kedves Dani! Örülök, hogy az ünnepek életjel adásra serkentettek. Mi egy hosz- szabb olaszországi út előtt állunk: ürügy a bronchitisem fenntartotta köhögés, valójában a Nyugattól próbálok búcsúzni. Márciusban már Sajkádra írhatsz, ott töltjük a nyarat. Remélem új munkákról is beszámolhatsz. Családoddal együtt köszönt s boldog új évet kíván: Németh László.

52