Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
27 (Ceruzával írt levél.) Kedves Dani! A Vérmező egyik nap-égettepadján írom ezt a levelet. Holnap utazunk Ausztriába s tovább 1. hogy Magdával találkozzam 2. hogy Nyugaton még egyszer körülnézzek. Otthon teljes a felfordulás; én is a dolgaim után járok; kézirat-javításokat végzek s eközben szakítom ezt a néhány percet, hogy ne utazzam el anélkül, hogy futólag legalább ne köszöntselek. Elég rég hallgatok; pedig naponta két órát írok regényt s két órát leveleket. De épp a legszívesebben írtakra ritkán kerül sor. Igaz, Te is hallgattál; azt hittem azért, hogy a kész regénnyel tronfold le korholásaimat az időpazarlásért. Itt Pestre Ellához írt leveled fogadott - Ö afféle fellebviteli fórum, némaságom ellen - tegnap meg még egy szép kézimunkát is kapott (mennyi lapos öltés, mennyi szorgalom!) - Sükösd feladóval, ami szintén csak Tőletek eredhet. Szörnyű, hogy mindenkivel deficitben vagyok - és sokszor a leg szemérmesebbekkel a leginkább - annak ellenére, hogy szamárbőrként zsugorodó időm s erőm nagy részét az emberek igényei közt osztogatom szét. Ez az út is egy ilyen haszontalan idő-gyilkolásként indul - legalább két hónapom rá fog menni. Iróilag épp az csak a hasznos, ha nem lenne hatása s nem vonna el félben levő írásaimtól. Mihelyt hazaérek, írok; addig is sok szeretettel ölel kis családoddal együtt Laci bácsi Budapest, 1963. június 21-e A kézimunkát Ella nagyon köszöni, majd ő is ír ha hazaérünk. 28 (Társas képeslap: Sanremo.) Kedves Veress-család! Ha így hurcolnának végig Európán, örülnél a sepsiszentgyörgyi zúgnák; én is alig várom, hogy Sajkádon legyek. Öleléssel: N. László (Keltezetlen. Postabélyegző: Milano, 17. 7. 63.) (A címzés is, a név kivételével - Veres Dánieléknek - Németh László írása.) 29 Kedves Dani! Ellától hallom, hogy levelet kapott Tőled, melyben érkezésedet ígéred. Nagyon örülök neki; én ugyan nem hagyom el Sajkódot többet; de most már nem kell a motorbiciklis barát mögött száguldanod a szélben; Elláék is lehoznak: van autó s három vezető is a családban. (Csak én nem ülök bele). Az utazás: rossz emlékek halmaza, melyeket igyekszem elfeledni. Azt amit ott tapasztaltam s ami idehaza várt, csak Sajkádon lehetett kipihenni. Két hónapja vagyok itthon s abban a tudatban, hogy végleg „nyugdíjaztam” magam: a legnagyobb harmóniában élek a házikómban. Reggel 9-ig háztartási alkalmazott vagyok, 11- ig író (Puskinról s az angol 18. századról írok) 11-12 dvomyik a házkörül; 12- 112 4-ig kiadó (azaz a regényem gépelem s levelezek) délután 112 4-től 5-ig kertész; 5-1/2 7-ig medikus (most épp Csilla biokémiáján rágom át magam) 7-9-ig (félóra Esti Krónikával) olvasó. Elértem az 5+7-es napot (öt óra fizikai, hét óra szellemi tevékenykedés) - s ez nálam már „idillt”jelent. Melyhez hasonló jókat kívánok Neked is, de családod körében, szeretettel: Németh László Sajkád, 1963. október 14-én 51
