Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - Méhes Károly: Milyen szerencse (elbeszélés)
Végül lezöttyentem az egyik ósdi, recsegő-ropogó fonott székbe, szemben a máris a fák fölé hágott nappal. Hirtelen ólmos fáradtság vett rajtam erőt. Az árokban töltött éjszaka minden apró sajgása belém költözött. Lassan harapdáltam a kiflit, pöttyös, füles bögréből, mint egy igazi jó gyerek kortyoltam rá a tejet, s lassan, mint aki mindennek tudja az okát, s annál csak a dolgok menetét ismeri jobban, magam elé teregettem az újságot, melynek vezércikke a rehumanizációs programot taglalta, bőkezűen mérve az elragadtatott szavakat. A harmadik oldalnál állt meg az állkapcsom a néma őrlésben. Egy fölhívás állott ott fehéren-feketén, s arról szólt, hogy a rehumanizáció egyik első, tán nem a legalapvetőbb, de mindenképpen példaadó állomásaként elvetik, az átkos, megnyomorító lottószám-kisorsoló automatát (japán licensz), s helyette államilag kinevezett, talpig becsületes, feddhetetlen előéletű, s a végsőkig megbízható lottószám-kifundálókat fognak alkalmazni. Az öt kiválasztandó személynek, legyen férfiú vagy hölgy, ifjú vagy korosabb, rendelkeznie kell mindazon tulajdonságokkal, melyek a lottószám-kifundálás terén nélkülözhetetlenek, úgy mint képzelőerő, kreativitás, állhatatosság, titoktartás, lélekjelenlét és logikus gondolkodás. Nevezett képességeket egy szigorú bizottság fogja a jelentkezők körében tesztelni, de odáig is csak azok juthatnak el, akik erkölcsi bizonyítvánnyal, 3 db 4x4-es igazolványképpel, okmánybélyeggel és golyóstollal fölszerelkezve jelennek meg a megadott címen és időben. A lottószám-kifundálói státusz elnyerésével a kiválasztott személy minimum öt évre lesz állami lottószám-kifundáló, s ez a terminus egyszer meghosszabbítható. Ezen időre az állam a teljes ellátásról, élelmezésről, lakhelyről gondoskodik; az egyetlen megkötés, hogy a lottószám-kifundáló az öt év alatt nem hagyhatja el a számára kijelölt lakást, senkivel nem érintkezhet, nehogy véletlenül elcsábuljon, s bárminemű etikátlan lépéssel aláássa a lottójáték tisztaságát, amiről a mi országunk mindig is híres volt. Ültem a félig harapott kiflivel a kezemben, s az újságból fölnézve megint csak a fákat láttam magam előtt, sárgán és kéken villogtak a napsütésben. Egyszerűen azt éreztem, szeretnék lottószám-kifundáló lenni! Nagyon szeretnék! Bevonulni kis cellámba, s álló héten törni a fejemet, hogyha a megadott napon jönnek s kérdenek, milyen számot mondok? Amitől majd, a többi négy kifundáló számával együtt sok-sok ezer ember jószerencséje függ, legalábbis abban a pillanatban - de mint mondtam, tisztelője vagyok a pillanatoknak. O, hogyne jutott volna eszembe, hogy volt valamikor egy idő, mikor különös tulajdonságokat véltem magamban fölfedezni. Ennek az érzésnek az elplántálója Dezső bácsi volt, kiszolgált fiskális és csillagjós, aki családunk régi barátjaként elkészítette a horoszkópomat. Dezső bácsi csak a végleteket ismerte, így nem lehetett csodálkozni, mikor azt olvasta ki csillagjaim állásából (mik eléggé ,,bolygógazdagok”-nak bizonyultak), hogy minimum száz évig fogok élni, és valami nagy-nagy fényes tettet hajtok végre ezen a földi téren. Apám jóindulatú mosollyal hallgatta a komoly, összevont szemöldökű, föltartott mutatóujjú jóslatot, de engem megrendítettek Dezső bácsi látnoki szavai. Hiszen mi kell több egy kilencéves gyereknek, mint hogy azt hallja, nagy ember lesz, különös férfi! Elszántan készültem a kiválasztott sorsra. Mindent ennek rendeltem alá, igyekeztem dresszírozni magam, hogy legalább gyakorlatban legyek, ha majd 7
