Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Mezey László Miklós: Az ausztriai magyarság enciklopédiája (Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást!)
Az ausztriai magyarság enciklopédiája Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást! Az elmúlt évtizedekben a nemzeti kérdésre fogékony honi közismeret legkevesebbet talán az ausztriai magyarságról tudhatott, éspedig két okból. Egyrészt a nemzeti nihilizmust szuggeráló ideológia általában igyekezett halványítani az anyaországi és a határon túli magyarság összetartozásának érzetét, ezért el-elmetszette az egymásról való hiteles tudást közvetítő szálakat; másodszor a szocialista politikacsinálók számára kínos volt foglalkozni a kapitalizmusba kivándoroltak sorsával. Ráadásul Ausztria különleges elbánásban részesült a magyar külpolitikától, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élését jelképező szomszédságot - e logika szerint — csak zavarta volna a kisebbségi kérdés fölemlégetése. A rendszerváltozás idején és azóta persze vége szakadt ennek a mesterségesen kialakított amnéziás állapotnak, s rövid időn belül több olyan könyv is napvilágot látott nálunk, amely Ausztria magyarságának történeti, demográfiai, településszerkezeti, szociológiai jellemzőit térképezte föl. Ezek egyik elsője Eger György A burgenlandi magyarság rövid története című munkája volt (vö. Forrás, 1992/8.), amely a napjainkra félezres lélekszámúvá apadt őshonos várföldi magyar kisebbség hét évtizedéről ad számot - példás lényeglátással, a történelmi sorsot megjelenítő közérthető tömörséggel, afféle kisebbségtörténeti és magyarságismereti kalauzként. Röviddel ezután — immár ausztriai illetőségű szerző tollából - jelent meg a magyar szociológiai irodalom maradandó értékét képviselő monográfia, Szépfalusi István könyve, amely két vonatkozásban is rendhagyónak minősíthető. (Mindez a magyarországi olvasó szemszögéből látszik így — hiszen Szépfalusi munkája Nyugaton már 1980-ban megjelent.) Rendhagyó először tárgyában, ugyanis teljes körű - és mély merítésű — képet rajzol Ausztria magyar lakosságáról, a maroknyi burgenlandi kisebbségről és a nagyságrendekkel nagyobb lélekszámú emigráns magyarokról. Ilyenformán szociológiai viszgálódásának tárgya két, csaknem minden tekintetben különböző, elütő sajátosságokkal bíró, etnikai-nemzeti- nyelvi karakterében azonban megegyező társadalmi csoport. Rendhagyó a nagyszabású munka közelítésmódja és földolgozás- technikája is, mert egyesíti a kérdőíves szociológiai fölmérés és a szubjektivebb természetű inteijúkészítés módszerét; a társadalomtudományi, illetve hungarológiai kutatás egzaktsága kiegészül Szépfalusinál az emberi és nemzedéki sorsok történeti, lélektani vetületeivel, azaz szerencsés módon képes egyszerre bemutatni egy népcsoport külső jellemzőit és lelkületét. Szépfalusi István evangélikus lelkész a Magyar Lelkigondozó Szolgálat támogatásával — mégis csaknem életmű méretű egyéni munkával — 1969-től a 70-es évtized derekáig 709 ausztriai magyar családot keresett föl a köztársaság valamennyi tartományában és a fővárosban. Széles körű mintavétel ez, hiszen a megkérdezettek között vannak burgenlandiak és tiroliak; a különböző ki- vándorlási hullámokkal és más-más indítékból érkezettek; anyaországi születésűek és másodgenerációs leszármazottak; földművesek, kispolgárok és értelmiségiek - az egyéni alkatok, életutak és fölfogások sokféleségét már nem is említve. A körültekintően összeállított, a meginterjúvolt család életének majd’ minden vonatkozását tudakoló kérdőív, továbbá a szerzőnek tett szóbeli vallomások önmagukban roppant mennyiségű és nagyon tanulságos szociológiai alapanyagot szolgáltatnak. Am ez az adattömeg igazán akkor nyeri el értelmét, amikor Szépfalusi mindezekkel szembesíti a széles körű, országos méretű kutatások során szerzett tényadatokat, a népszámlálások, a különféle összeírások, hivatalos statisztikák számsorait. így rajzol a „mélyfúrás” mellett pa- noramikus képet az Ausztriában élő magyarság helyzetéről, önértékeléséről, körülményeiről, múltjáról és kilátásairól. Ennek a szembesítő szándéknak és összevető módszernek felel meg Szépfalusi tárgyalás- módja. Úgy jár el fő kérdéskörök (Honnan - hová?; Ha már idegen, legyen magyar; Család és anyanyelv; Baráti körök határon innen, határon túl; Magyar betű, magyar szó; Magyarok egymás közt; Egyén és egyháza) szerint beosztott műve fejezeteiben, hogy az adott témáról előbb személyes véleményét mondja el, azután megszólaltatja beszélgetőpartnereit, kommentálja-értelmezi-érté- keli kijelentéseiket, levonja a válaszokból 90
