Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Bodri Ferenc: Camus és a magyarok 1956-1960
sugárzó hazafiúi egység keltett mély benyomást... az íróhoz közel álló párizsi magyar, Fejtő Ferenc emlékezete szerint. Pedig a Közöny írója korábban, majd a Rajk-per sokkja után különösen nem kedvelte a magyarokat. A „magyar síkságok bájos vidéke” más, könnyebben kezelhető és elbájolódásokra kész francia írók vadászterülete volt. „... haragudott ránk, mert a negyvenes évek túlbuzgóságában még a Közönyt is... zúzdába küldtük - írta Ca- mus-ről a hozzá leghívebb magyar: Gyergyai Albert -. ...Lassanként mégis feloldódott, szívesen látott kicsiny szobájában, sőt fényképét is odaadta ajánlással, de a Magyar Intézet-beli előadásomra már nem jött el, olyan területre nem lép, mondta, ahol könyveit elkobozzák. Hiába mondtam, hogy azóta minden megváltozott otthon, úgy látszik, hogy ő inkább azokra hallgatott, akik 56 után még nagyon sötét színekkel festették az otthoni állapotokat, s még engem is meggyanúsítottak, de szerencsére Camus nem hitt el mindent...” A kedvesen félénk magyar látogató nyilván csak szépirodalmi kérdésekre értette ezt a változást, különben is a Camus-regé- nyek fordítása és kiadása tárgyában járt a Gallimard-nál, kopogtatott a szerző ajtaján. A maga Közöny-fordítása, majd a Camus-művekről írt néhány nagyszerű tanulmánya után a francia íróról 1980-ban, feltehetően a gyors megjelenés reménye nélkül foglalta össze emlékeit. „Mikor a Nobel-díjat megkapta, a párizsiak tanácsára sok csomagot küldött hozzánk, s főképpen Déry sorsa érdekelte, akit korunk Balzacjának mondtak a párizsi magyarok... komoly lépéseket tett a magyar írók sorsának javításáért. Utoljára, mikor nála jártam, emlékszem, hogy a La chute címének bibliai értelmezéséről volt szó, de főképpen 56 magyar szereplőiről, akiken legszívesebben egyéni módon, csomagokkal és közbenjárásokkal próbált segíteni, mint ahogy az egyéni lázadást hathatósabbnak tartotta a közösség szervezett forradalmánál...”- folytatja az érezhetően lamentáló és visszafogott, tompított hangulatú emlékezést kedvenc professzorom. írása végül az önéletrajzi trilógia posztumusz zárókötetében lett olvasható (A várostól a világig - 1986). „Talán ő volt - létében és lényegében - a mi századunk legnagyobb francia írója..., a tiszta lélek és a tiszta művész egységét sugározta egész lénye... (de) a világ és önmaga súlya alatt halálosan szomorúnak érezte magát.zárul a többszörös látogató személyes vallomása, a professzor végső ítélete. Gyergyai Albert szót ejt még levélváltásaikról, amelynek közkinccsé tétele talán a posztumusz kötet precíz és tisztelettudó szöveggondozójára, a tanítványnak is kitűnő Szávai Jánosra vár. Egy másik magyar, a Camus-vel még közvetlenebb kapcsolatban álló Fejtő Ferenc önéletírásában az 1956-os ősz heteire így emlékezik: „...semmit sem kellett megmagyaráznom neki, azonnal megértette a felkelés okát és céljait. Hányszor, de hányszor mondta el, hogy mennyire szenved közös tehetetlenségünktől a magyar tragédia ügyében!... Szó, ami szó, Sartre és társai nehezen viselték el a gondolatot, hogy egy táborban vannak Camus-vel, Raymond Áronnal és más hírhedt antikom- munistákkal, akik szerintük a ,piszkos gazemberek’ kategóriájába tartoztak. Bosszantónak találták a gondolatot, hogy a Szabad Európa Rádió kommentárjaival egyetértenek...” Raymond Aron „rendkívül okosan, tárgyilagosan és egyszersmind szenvedélyesen elemezte a Magyarországon lejátszódott eseményeket... ”, és így tett a Demain, a Les Preuves köréből Manés Sperber, Pierre Emmanuel, más újságokban Denis de Rougemont, Maurice Merleau-Ponty, mellettük Ignazio Silo- ne, Salvador de Madariaga, Louis de Villefosse és mások is. A párizsi pezsgés számunkra Simone de Beauvoir emlékezéskönyvében (A körülmények hatalma - 1966), Jean-Paul Sartre majdhogy követhetetlen állásfoglalás-váltásaiban elevenül. Meg sem kísérelnék egy összefoglalót gyártani, megtette ezt Somogyi B. Gerő és Lőkkös Antal tanulmányaiban az eseményekkel és a változásokkal szinte egyidejűn (írástudók lázadása. A francia baloldali írók és az októberi magyar forra49