Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Beke György: Vérvád a székelyek ellen

„Az RMDSZ betiltása, de ha nem is mennek el idáig, legalább megfélemlíteni a vezetőit, tagjait. Vagyis azt szeretnék elérni, hogy ne hangoztassuk sérelmeinket, ne követeljük jogainkat.”

Talán jóval többet ennél! A parlamenti Jelentés lajstromot készített minden székelyföldi történelmi emlékműről (talán még a diktatúra idején gyűjtött feliratokat, fényképeket vették elő, már akkor bejárták főtisztek az egész Székelyföldet, „lá- zító” nyomokat keresve), temetői fejfákról, sírkövekről, az első világháború áldozatainak falusi emlékoszlopairól. Mindezek a Jelentésben kivétel nélkül „románellenesnek” és „lazításra bújtogatónak” minősültek. De vádpont lett Márton Áron püspök, Tamási Áron, Ady Endre, Orbán Balázs, Gábor Áron, Arany János, Petőfi Sándor, Dózsa György, Bethlen Gábor, mindazok, akiknek a neve 1989 decembere után - felsőbb engedély nélkül, valóban a nép akaratából - iskolák homlokzatára vagy utcatáblákra felkerült. Minden magyar név, erdélyi vagy anyaországi, minden magyar szó „románellenes” és „lázító”, tehát eltüntetendő.

így szeretnének eltépni minden köteléket, végérvényesen, megszakítani a szé- kelység hűségét a szülőföldjéhez, amelyet munkájával tett termővé, változtatott lelki otthonává, ahol élni és halni akar.

Ez az igazi célja a székelyek ellen folyó lelki háborúnak. Ma szavakkal, rágalmakkal, holnap talán tankokkal is.

Kultikus tárgy VI.

28