Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Géczi János: Isten szent helye
Géczi János Isten szent helye J. örténet nincs, csak előzménye. Oszkók Béla rendőrt a család kívánságának megfelelően a szomszéd falu tiszteletese temette volna el. És ennek semmi akadálya nem volt, leginkább azért, mert a Zalaszövőn - az Oszkók család évszázados lakhelyén - élő Debreczeni Ferenc plébános zarándokúton járt Rómában. De a temetést megelőző napon váratlanul hazaérkezett és azonnal szólt a szomszédos helység tiszteletesének, majd ő hántolja el az elhunyt rokkantnyugdíjast. Szerda délelőtt - 1990. november 20-án - Debreczeni plébános telefonon sürgetően kérte ifj. Oszkók Bélát, hogy fizesse be az egyházadót, amely ilyenkor szokás. Délután, a halott tiszteletére tartott mise előtt ismét szóba jött a pénz. Négy óra előtt pár perccel a sekrestyébe hívta a plébános úr ifj. Oszkó- kot, hogy rendezze tartozását. Mondat követett mondatot, egyre több falusi nép nyomult a pici, tömjénszagú helyiségbe - Kassa István templomatya ekkor már a sarokba szorult. 0 állt legközelebb a vitázókhoz. Mennyit fizessek? Háromezret? Ötezret? Én katolikus vagyok! - üvöltött vörös fejjel az elhunyt fia, és izgalmában feltépte ünnepi nadrágja zsebét. Csak annyit kérek, amennyi jogos - válaszolt kenetteljesen a pap. Volt, aki cukkolta, volt aki csendesítette ifj. Oszkók Bélát, aki mégis megragadta a plébános imára kulcsolt két kezét, ötször-hatszor felemelte a keszeg testet, majd a tölgyfából készült, négyszázöt éves gyóntatószekrénybe lökte. A papra rázuhantak a súlyos fir- hangok, azok alól nyöszörögte: a misét elmondom, csendben eltemetem azt a gazembert. A mise ilyen hangulatban kezdődött: néhányan még mindig kiabáltak Isten szent helyén, ezért a plébános emelt hangon megkérdezte: elhallgatnak-e, mert ebben a zajban bele se kezdhet a szertartásba. A nagyhan- gúak többsége ekkor távozott. Ók később ki se mentek a temetőbe. Máté Sándor, aki tizennyolc éve mellékfoglalkozású kántor, próbálta lebeszélni Debreczenit, hogy né kérje el a dühödött fiútól az egyházadót. Sejtette, ebből komoly veszekedés támad. A plébános gúnytelten érvelt, ha az Oszkók haramiacsaláddal kivételt tesz, jövőre jó ha a falu fele fizet adót. Miután ifj. Oszkók nem fizetett adót, csak temetést és egyszerű elhantolást fog celebrálni, a kántor szolgáltatásaira nem tarthat igényt. Az egyszerű temetésnél mégiscsak többet adott Debreczeni doktor. A külsőségekkel nem volt gond - kivéve, hogy sertésszaros volt a cipője, mert mise előtt etette meg a disznait -, viszont az emberek többsége, aki nem volt ott a templomi patáliánál, nem értette, miről beszél a ravatalnál, majd a sírnál a pap. Nem sejtették, miért esik szó a beszolgáltatásokról, a padláslesöprések- ről, a rendőri bekísérésről, vallatásról és kínzásról, kommunista bérenckedésről, nemzetárulásról. Háborogtak, zúgolódtak, közbekiabáltak. A szertartás 4
