Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Simonyi Imre: Szemközt s háttal, Szülőfalum, Szülőházam (versek)

nemzettél, szültél engemet: álltóhelyben megkergetett futót, kit idecövekelt a hon (mit sehol, sose lelt).

A világon e kívül...

(ma már tudom) a szív kihűl, s a kisvilág, mi megmaradt helül (fészek, eresz alatt)

arra elég csak: (ha elég!?)- mint pusztában a puszta lég - eszméid szétzüllő sorát

egy rögeszmévé komprimáld.

Szülőföld, születés, haza köldökzsinór kapcsolata:

(s az is elmetszve!) még ha köt is csak: hol el -, hol visszalök.

Ahol születtél - falu volt.

A sarkon - sarki kocsma volt.

Az a másfél lány - kurva volt.- Kurva egy szülőfalu volt.

Szülőházam

Még emlékszem - az udvaron: eperfa állt az udvaron,

két eperfa (tán három is?) s egy alkalom (vagy három is?).

Bizony azon az udvaron volt egy (két? három?) alkalom: elszalasztottam - bánom is!- Volt egy utolsó alkalom.

Kötél is volt az udvaron s ha beosztással hurkolom:

egy hely kerül, két hely akad: függni - nyakam, nyaka, nyakad.

Hej! eperfák az udvaron - haj! kötélvégi alkalom egy, két vagy talán három is?!- Soha több ilyen alkalom.