Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Sigmond István: Aki egy öregasszonyt visel a szemében

- Harmadik tétel! - rendelkezik a bibircsókos. Úgy ragadnak meg s terítenek le, mintha egy disznót készítenének elő' a mennybemenetelhez; ez a hasonlat azért jutott eszembe, mert éles visítás hallatszik, dermesztő', acélosan éles hang-iszonyat, s mire rájövök, hogy ez belőlem szakadt ki, máris a padlóra feszítettek, s a kicsi gnóm fürge mozdulatokkal rámtelepedett, hogy nekifogjon végrehajtani a feladatot.

Fuccs a tájleírásnak. Nincs más megoldás, meg kell próbálnom visszakerülni ebből az álom-valóságból a jelen idejű létezésbe, mert álom ide, álom oda, abból a bizonyos öt percből letelt vagy három, s miután a gnóm elmatat rajtam egy kicsit, ezek képesek végrehajtani rajtam az ítéletet.- Apa! Apa! - kiáltom, dehogy kiáltom, segítség után ordítok, csakhogy apát ott hagytam derékig merülten a forró puliszkában, hallom, ahogy még mindig megpróbál lecsalogatni a lépcsősor tetejéről, de én már nem vagyok ott, én itt vagyok, apa, s ezek az őrültek azt hiszik, hogy a vég egyetlenegy pont, holott egy végtelen vonal, de hát hogyan tudnám ezt megmagyarázni nekik?- Jani! Gyuri! Karcsi! Pisti! - próbálkozom újra, hátha a kókadt fejű jobb belátásra bírja társait, és milyen jó gondolat volt, lám, a szemüveges agg mellettem térdepel, arcán eksztatikus öröm.- Tudod a nevét? A kicsi kócosét? Tudod?

Jaj, mit mondjak neki? Vissza kell kerülnöm a valóságba, megérthetné ez a vén hülye, csakhogy ő sem él az én idősíkomban, közben telik az idő, már az ötödik perc vége felé járhatunk.- Laci - mondom. - Lacinak hívják.

A kókadt fejű agg letépi füléről a szemüveget.-Az anyád Laci, tudod?! Az anyád! - sziszegi gyűlölettel, s erre mint az őrültek, rám esnek mind.- Na, fiúk - mondom közvetlenül -, ebből aztán tényleg elég volt! - Hogy honnan vettem hirtelen ezt a társalgási nyelvet, fogalmam sincs.- Beszél? - csodálkozik a bibircsókos.- Beszél - mondja a gnóm. Lekecmereg rólam, s megáll mellettem tétován.- Maga beszél? - kérdezi a bibircsókos.- Beszélek, persze - mondom.- Hogy beszél? Hogyhogy beszél?- Hát úgy - mondom -, hogy beszédhangokat hozok létre a beszélőszerveimmel.- Mivel? - A megrökönyödés tovább tart.- Felső és alsó ajkammal, felső és alsó fogaimmal, fogínyemmel, kemény szájpadlásom elülső és középső részével, lágy szájpadlásommal, ínycsapommal, nyelvem hegyével, nyelvem peremével, nyelvem hátával és garatom falával. Ezekkel.- Tömjétek be a száját! - oldja meg a bibircsókos a dilemmát.- Most beszél?- Most már nem beszél - mondja a gnóm.- Akkor harmadik tétel!

A gnóm triumfál.

Egyre sürgetőbbnek érzem a rég megígért tájleírás beiktatását, de megint csak kénytelen vagyok elhalasztani. Teljes szellemi kapacitásomra szükség van, hogy a harmadik tétel végrehajtását figyelemmel tudjam kísérni. Hát, ké85