Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 9. szám - Herceg János: Iketánia, A trió, Hollóvár (novellák)
- Maradj a helyeden, majd kivezetlek! - kiáltott rá messziről Mr. Smith is, a mélabús zenebohóc, aki muzsikálni szokott nekik, egyéni bánata ellenére vidám és vadul pattogó nótákat. Mert ilyenkor nem is tudta, kibe szerelmes ő, a kiscsikóba, vagy Ria kisasszonyba, akinek hosszú aranyhaja volt, és éjnek idején hét sárkány vigyázott az álmára. Legalább a direktor egyre azt hajtogatta. Mert ő is - nem nehéz kitalálni - fülig szerelmes volt a szépséges lovarnődbe, úgyhogy néha még a kis piros csizmája talpát is megcsókolta volna. Csakhogy ó' azt se tehette, amit Mr. Smith, a zenebohóc, hogy kimuzsikálja magából a bánatát egy törött fűrészen, miközben rugóra járó cilindere helyettesítette a nagydobot abban a képzeletbeli zenekarban. A direktor csak az ostorát pattogtatta, muzsikálni nem tudott, tökéletesen botfülű lévén, így hát csupán az ostort kezelte vigyázva, nehogy véletlenül odasózzon egyet, amíg a lány tüllszoknyában táncolt a kiscsikó hátán, mert milyen hamar azt találta volna el.- Holi-hopplá! - kiáltotta el magát szabályos időközökben a zenebohóc, s a direktor ostorpattogtatásával ugrásra késztette a kiscsikót, mire Ria kisasszony édesen elmosolyodott és csókot dobott a publikumnak. Most azonban csak álltak és nézték messziről a kiscsikót, társukat a kenyér- keresetben. A lány éppen sírni kezdett, amikor valahonnan megjelent sisakosán és peckesen a rendőr és rákiáltott:- A magáé ez a ronda kis gebe?- Igen, biztos úr kérem! A partnerem! - és felzokogott.- Vegye tudomásul, hogy megbüntetem, forgalmi akadályt okozott nekem, de majd én elveszem a kedvét...- Holi-hopplá! - kiáltott fel erre a bánatos zenebohóc és dobolni kezdett a cilinderén, mire irtózatos röhögés támadt a tömegben, s a rendőr csak úgy tudta megőrizni a tekintélyét, hogy eltűnt a balfenéken. Erre Mr. Smith vette át a szerepét, s kiderült, hogy egy rendőr dolga nem is olyan nehéz, mint az ember gondolná. Pedig neki sisakja se volt, gumibotja se, palacsintasütője még kevésbé. O szép szóval dolgozott.:- Holihopplá! - kiáltotta el magát még egyszer, érthető árnyalatokat formálva a kiáltásban, úgyhogy az egyik kocsisor jobbra hajtott, a másik balra, s hamarosan kiszabadult a kiscsikó, s elvonulhatott a cirkuszi trió a város széli sátor felé, ahol a direktor már várta őket csípőre tett kézzel. A rend őre meg ezalatt egy kapuoszlop mögül nézte fejcsóválva ezt a csodát, s a bajszát pödörve jobban szemügyre vette a lányt. Egy kicsit még sóvárogva is, hátha majd visszanéz, de az fütyült rá természetesen. Csak a szoknyája libegett édesen. Ezzel aztán itt véget is lehetne vetni a mesének, ha nem lett volna itt pápaszemével és eloszlathatatlan aggályaival a mester, így hát vissza kell térni hozzá, hogy egy barátságos how do yuo do-val beköszönjünk az ablakán, mielőtt sztrájkba lépne az egész társaság, mert már második hónapja nem fizet a gyár, úgyhogy odahaza az asszonyok is lázadozni kezdtek, s azt üzenték, ne várja senki, hogy ők jöjjenek be rendet csinálni.- Hát ez baj, nagy baj! - mondta a mester. - Ha már az asszonyok is beleszólnak a komoly férfiak dolgába! De hát mit csináljunk. Az anyagi eszközök hiánya folytán... 71
