Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Vekerdi László: Szegények népe

világ aligha fog a történelmen túljutottak boldog szigetére és továbbra is a történelemben senyvedők tengerére oszlani, ahogyan a neves amerikai politológus, Francis Fukuyama híres könyve hirdeti. A világ továbbra is gazdagokra és szegényekre fog oszlani, legfeljebb a szegények tengerét fogják a gazdagok földrészeihez csatlakozva egyre nagyobb archipelágok behálózni. A világgazdaság nem Wallers- tein centrum-periféria fantazmagóriái szerint rendeződik; a gazdag „centrum” mélyen behatol a szegény „perifériára”, a gazdag országokat szegény országok veszik körül, gazdag elitekkel. Nem holmi neokolonializmusról van itt szó. A szegény országok gazdagjai (és itt hozzájuk számítandók a politikusok is; épp ezért kapnak tán olyan hivalkodóan magas fizetéseket) pontosan olyan gazdagok, valljanak mégoly nemzeti elveket, mint gazdag országokbéli gazdag társaik. Ha valamihez, hát inkább a tizennyolcadik századi nemzetközi arisztokráciához hasonlítható a gazdagok eme új szentszövetsége. A nagy kérdés csak az, hogy lesznek-e nekünk most is Esterházyaink, Festeticseink, Széchényi Ferenceink? (Merthogy Istvántól - minél többet idézzük, annál inkább - még mérhetetlenül messzire vagyunk.)

Nem lesz azért tán ez a szép új világ nagyon ronda; a gyorsan zsugorodó föld- tekén másmilyen tán nem is nagyon lehetséges. De az elviselhetőségéhez el kell ismerni a szegények jogait. Nem holmi „szociális hálóról” beszélek, mégkevésbé segélyekről és jótékonyságról. Törvényben lefektetett jogokról beszélek, beleértve a munkához való jogot is, hangozzék mégoly időszerűtlenül és „szocialistául” máma. „Fényes” Esterházy Miklós meg „Helikonos” Festetics György nem jótékonykodott: tudták, hogy gazdagságuk garanciája jobbágyaik megelégedettsége, sőt: lehető boldogsága. Mert a szegények szerény boldogsága nélkül „az imbecillisek dühe elönti a világot. És még ettől se kell annyira félni, mint a könyörületességüktől. Az imbecillis legártatlanabb attitűdje a fájdalommal és nyomorral szemben meglehet a közönyös butaság. Jaj nekünk, ha szerszámosládával a vállán, ügyetlen kezeit, ezeket a kegyetlen mancsokat a világ tengelyére helyezi! De mintha már nem is habozna, mintha elővette volna már szerszámosládájából a hatalmas vágóollót... Hogyan értessük meg vele, hogy létezik a Szegények népe, és hogy ennek a tradíciója ősibb a világ minden népének a hagyományánál?”

Kíchí Hzan

53