Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Tornai József: „Hány fényes lélek tépte el magát”
Tornai József „Hány fényes lélek tépte el magát” „Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban.” M A. Faiért tolul fól bennem Ginsberg Üvöltésének első sora több, mint húsz év felejtése után? Talán mert mindenki elveszettnek látszik, noha végre utolértük az időt? Pilinszky szerint Magyarországon más az időszámítás: nálunk még van népművészet. Az agyak mégis olyanok, mintha már nem volna, mintha se a hagyomány, se a józan értelem nem lakna ma a tájainkon. Mi történik itt, hogy nem tudunk talpra állni a „nagy szaltó” után? * * * Aki messze van. Irtózatosan messze van isten, átléphetetlenül messze! Most arra van szükségem, hogy ezt a távolságot nézzem-lássam, képekké-igyam a szememmel. * * * A buddhista Bartók. „Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva egész munkásságomnak nyoma se lesz, tán az egész magyar nép és nyelv feledésbe süllyed. Vagy ha mégsem akkor, hát később. S mindnyájunknak ugyanez az osztályrésze.” Bartók megértette, mi az a máya-fátyol, de vajon a megvilágosodást, a nirvánát is megérte-e? * * * Az emberen-túli. Mindenkiben él, lappang egy gyilkos, egy szadista, egy lövöldöző ámokfutó. De már azt kevésbé állíthatom, hogy mindnyájunkban ott rejtőzik egy irgalmas szamaritánus, egy Szent Ferenc, Albert Schweitzer vagy Gandhi. Az alapkérdés mégis az: van-e az emberben valami mélyebb, mint önmaga: az ösztönei és a vágyai? Van-e bennünk valami csakugyan emberen-túli? * * * Az ismeretlenbe dobva Mindjárt a kezdet is abszurd! A homo sapiens olyan világban fejlődik ki, amelynek eredetéről, céljáról nem tud semmit. Nem ismeri a természet dolgainak alkotórészeit (atomok, sejtek, gének stb.). Aztán az Upanis- hádokból, a Bibliából és más vallásos szövegekből megtudja, ki az ura, parancso- lója, mivégre jött világra, és mit kell tennie, hogy annak az ismeretlen Fölső Erőnek a kedvére legyen. A vallásos írások tehát csak elodázzák a válasz-adást. Marad minden a régiben: alig van fogalmunk a kozmoszról, a szellem eredetéről, a lélek sorsáról. Magába az ismeretlenbe vagyunk bedobva. * * * A démoniságát ki nem űzőÁdám. A jóból-rosszból összekevert emberi természet akkor árulja el magát leginkább, amikor (vagyis végig a történelem teljes hosz- szán!) háborúzik. A démonikus - amit nem sikerült kiűzni magunkból - ilyenkor 54
