Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Domokos Mátyás: A mai írástudók árulása (Kesernyés válasz a Forrás körkérdésére)

tétben maradunk”. Napjaink fáklyalángjai azonban inkább csak kormoznak, mint világítanának, ezért egyre kevésbé remélhető, hogy „ez omlásbasüllyedt nemzetet / a lengő láng nyomán a szakadékban / meglelik a Nap csákányosai”. - A változatosság kedvéért Babits Mihályt idéztem ismét; milyen elgondolkodtató, hogy a két háború közti magyar világ e két, s olykor egymással is szikrázóan vitatkozó, reprezentáns szelleme jó néhány alapkérdésben - „sorskérdésben”, ha tetszik - egyformán, egymást folytatva gondolkodott.

S minden bizonnyal lehetne még folytatni ezeket a lidércesen időszerű idézeteket, de - minek? Hiszen az írástudók árulása napjainkban kezd olyan méreteket ölteni, hogy az igazi szellemi kötelesség hagyományainkba írt kőtábláinak a kisajátítása is a szemünk láttára zajlik, akik erre az örökségre való lármás hivatkozással igyekeznek megteremteni árulásuk szellemi legitimációját és az erkölcsi folytonosság illúzióját. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy a nemzet, a társadalom stratégiai feladatainak közös erővel és összefogással történő megoldását szorgalmazó szavakban ma sincs hiány és teljes a látszategyetértés, az agorán mégis tízmillió toleráns polgár tömegverekedése tombol, s életünkön mindinkább a nemzeti, faji és üzleti öncélúság az úr? S ki gondolta volna a zsarnokság éjszakájában, de akár Monoron vagy Lakiteleken is, hogy ennek írástudók is karvezetői lesznek majd, ha beköszönt egyszer az emberhez méltóbb élet szabadsága?

Rongybabák

49