Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Lányi András: Van part, s a csillagok vezetnek

A magángépkocsi-használattal szemben a tömegközlekedést, a közúti közleke­déssel szemben a vasutat részesítené feltétlen előnyben, abban a biztos tudatban, hogy az e téren hozott szigorú intézkedések célszerűsége néhány év alatt mindenki szemében beigazolódna. A tömeges vagy különösen veszélyes hulladékkal járó gazdasági tevékenységet fokozatosan felszámolná, a nem bomló szintetikus anyagok használatát elviselhe­tetlenül drágává tenné. Elősegítené az ipari és kommunális hulladék újrahaszno­sítását, biztonságos tárolását és ártalmatlanítását. Minderről nemcsak szavalna, és nem hagyna fel ebbeli igyekezetével, ha ellenállásba ütközik. Hathatós védelemben részesítené a veszélyeztetett fajokat és élőhelyeket. Hu­mánus bánásmódot, törvényes védelmet követelne a haszonállatok számára is. Végül a politikai ökológia, mint együttéléstan alapelveit alkalmazná az egymás­sal egykor békés keveredésben élő, utóbb ellenségekké tett szomszéd nemzetek és nemzetiségek közti viszonyra. A kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségét keresné - nem a kormányokkal, hanem a népekkel - bízván abban, hogy az ezzel járó szorosabb érintkezés legyőzheti idővel a gyűlölködés szellemét. Akkor majd honfitársaink is végre magyarokként lehetnek egyenrangú polgárai azoknak az ál­lamoknak, melyekben ma veszélyek és megaláztatás között kell élniük. Bajonettel hasított határainkat megváltoztatni nem tudjuk, de munkálkodhatunk rajta, hogy azok elveszítsék jelentőségüket, együtt az uralom és a kényszer többi megnyilvá­nulásával. * * * „...Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek.” * * * Engem tehát az én csillagaim errefelé vezetnek. Egyik kezemmel a deszkát szo­rítom: politúrozott, szálkamentes - és valameddig fenntart a vízen. (Nekem jutott a hajótörésnél. Ha ugyan volt hajótörés. Vagy a hajót mi magunk szedtük volna szét?) A másikkal mutogatok. Talán mert fáraszt a lapátolás. De hogyha mégis a csillag? Figyeljetek: erre! erre van a part! Ha volna hozzá bátorságom, erőm, talán magam is arra tartanék. Hédervár, 1992. május 41

Next

/
Thumbnails
Contents