Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Lányi András: Van part, s a csillagok vezetnek
Lányi András Van part, s a csillagok vezetnek „Tudjuk, hogy az a rend, melyben a bőségtől csak az éhség lesz nagyobb, s a termelőeszközök tökéletesedésével csak a bitangjára hagyott lelkek száma nő: halálra ítélt.” (A minőség forradalma) tyAz élet szeret önmagához hasonlítani, s hiába színleljük közgazdaságunkkal, hogy megújodhatunk; ha az élet nem változott meg, az újjászületés ugyanaz lesz, ami a rothadás volt." (Töredékek a Reform-bál) „A társadalmak addig élnek igazán, amíg új programokban tudják felülmúlni a régieket; a céltalan társadalom elpusztul vagy megdermed.” (Tanú I. - Kritikai napló) A. V em lehetek konzervatív - régiónkban a hagyomány: az állami hivatalnokrend uralma a jogaiból kiforgatott alattvaló felett; hagyomány a nemzeti önazonosság deficitjét a mások iránti gyűlölet kifogyhatatlan tartalékából pótolni. Nem lehetek demokrata - a népfenség elve a modem tömegtársadalmakban nem jelent egyebet, mint a közvélemény befolyásolására alkalmas eszközök és az általuk terjesztett előítéletek példátlan túlhatalmát. A többség akaratára hivatkozó demagógia minden tekintélyelvű uralomnál sikeresebben némítja el vagy teszi halhatatlanná kritikusait. Mindig a fennállót mutatja kívánatosnak, az átlagot célnak, a középszerűt követendőnek. A változást, mint devianciát, a változatok iránti fogékonyságot, mint kisebbségi rögeszmét utasítja el. Nem lehetek liberális - a liberalizmus úgy vitte végbe az ember felszabadítását az uralom valamennyi különös formája alól, hogy ugyanakkor a használat és a haszon elvét magát általános törvényként tartja fenn. Az embert a technológiai racionalitás szolgálatára kényszeríti, ennek követelményeit emberi szükséglet gyanánt fogadtatja el, s hogy viselkedését kiszámíthatóvá és maradéktalanul ellenőrizhetővé tegye, az embert, mint „fogyasztót” és mint „munkavállalót” legszorosabban vett gazdasági funkcióira redukálja. A gazdasági paradigma korlátlan érvényesülése csak a haszonszerző magatartás szabadságát és ésszerűségét ismeri el. Nem lehetek szocialista - a felelősséget nem engedem át a bürokratikus gondoskodás intézményeinek. A társadalmi erőforrások tervszerű, központi elosztása, láttuk, minden addiginál irracionálisabb pazarláshoz és erőszakosabb elnyomáshoz vezet. Nem a másokkal való egyenlőségre, hanem önmagunkkal való azonosságra törekszünk. Nem mintha az egyenlőség szülné a kényszert, hanem éppen fordítva áll: az egyenlőség fogalmának nincsen értelme másutt, csak a közös uralom kényszerének alávetett emberek között. Mihelyt a kényszer önkényes alkalmazásának lehetősége egy közösségen belül megszűnik, tagjai bátran és tetszésük 37
