Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Borbándi Gyula: Az ezredvég felé
Borbándi Gyula Az ezredvég felé-A. a magyar író a szellemi ember felelősségérzetével ma indítana el új égtájakat kereső és a kor kérdéseire felelni szándékozó, egy új enciklopédia megteremtésének igényét kielégítő egyszemélyes folyóiratot, Németh Lászlóénál kevesebb oka lenne arra, hogy a kor igazi múzsájának a szorongó tájékozatlanságot nevezze, és hős nemzedékek hiányára panaszkodjék. Amikor századunk legjelentősebb magyar íróinak és gondolkodóinak egyike 1932 őszén a Tanú című folyóiratát megalapította, a világ éppen egy nagy válság terheit nyögte, és Magyarország is a szociális nyugtalanság állapotába került. 1929 és 1933 között a New York-i tőzsdén bekövetkezett pénzügyi összeomlás nyomán megrendült a nyugati gazdasági élet. A termelés felére esett vissza, önálló egzisztenciák ezrei mentek tönkre, az emberek milliói váltak munkanélkülivé, szilárdnak hitt társadalmak rendeződtek át. A nyomor, elkeseredés, kilátástalanság világmegváltó eszmékkel házaló szélsőséges irányzatokat emelt az események előterébe. Budapesten 1930 szeptemberében százezer munkás tüntetett nagyobb darab kenyérért és szociális jogokért. Egy évvel később megbukott a Bethlen István nevéhez fűződő konszolidáció, majd újabb egy esztendő múltán Gömbös Gyula miniszterelnökségével elindult Magyarország a nemzetnek több kárt mint hasznot hajtó külpolitika útján. Olyan folyamatokban való részvételre kényszerült, amelyeknek ártalmas következményei lettek. Az alsó néprétegek helyzete tovább romlott, a sürgető reform először a közöny és az érdektelenség, majd a háború következtében elmaradt. Az elégedetlenséget könnyen meglovagolhatták demagóg nép- bolondítók. Ilyen körülmények között és légkörben méltán lehetett borúlátó Németh László és tarthatta az 1933-ban megfogalmazott Debreceni Kátéban valószínűtlennek, hogy a magyarság az előrelátható megpróbáltatások közepette helyt fog állni. Másképp történt. Talán azért is, mert borúlátásuk ellenére Németh László és a hozzá hasonlóan gondolkodók erőltették a helytállást, bátorították az orvosló és jobbító törekvéseket, kellő szellemi vértezettel látták el a nép sorsának könnyítéséért és a társadalmi felszabadításért harcba indulókat. E munkából oroszlánrészt vállaltak a népi írók. Tevékenységük és mozgalmuk elévülhetetlen érdeme, hogy a nemzet nem vesztette el jövőjébe vetett hitét. Önismeretében és öntudatában megerősödve védte ki a létét fenyegető csapásokat és szállt síkra emberi jogaiért, politikai szabadságaiért. Megóvta érzelmi egységét, mindenféle hódító szándékok ellenében felépítette a maga lelki és szellemi hadállásait, elutasította a különböző színekben és jelszavakkal fellépő korszellemek csábításait, és hol nyíltan és félreérthetetlenül, hol burkoltan, képmutatóan, álruhát öltve és furfangosan verte vissza vagy kerülte ki az önkény változatos formában jelentkező támadásait. Németh Lászlónak igaza lett, amikor „a lappangó jobbak ban és „a nép aránylag érintetlen tömegeiben” bízott. Megállták helyüket, oly22
