Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Varga Zoltán: Csillagkeresés, szerepkeresés

szűnjön vallás lenni. Egyben pedig újabb csapdáját is az utópiának, amelyet az írástudónak, még ha szeretné is, többnyire nem sikerül elkerülnie. Nem szólva azokról a személyiségjegyekről, amelyek az írástudó itt megmutatott szerepvállalásában jutnak kifejezésre, s amelyek az elképzelt újabbal ellentétbe is kerülhetnek. Kreativitásából eredő lázadó hajlamaival, deviánsságával, mindazzal, ami annyira teszi elkötelezettjévé az utópiának, amennyire az utópisztikus gondolkodás lényegénél fogva ellentéte a vallásos gondolkodásnak. Amiért az elviselhetetlen (vagy csak kellemetlen, kényelmetlen) megszüntetésére törekszik, szemben a vallással, amely az elviselhetetlen elviselésére tanít bennünket - ideértve a vereség elviselését. Akkor is az egy időben krisztiánus korszakot is élő Sinkó Ervinnek azt a reflexióját juttatva itt eszünkbe, miszerint „egy harcos élet végén a Krisztusnál kötni ki mindig vereséget jelent”, ha a vereséget megelőző tévedés lényegét alkalmasint épp a „harcos élet” heroikus póza jelenti. Maga a vereség pedig a leszűrendő tanulságot, hogy a világ többé nem olyan, mint eddig volt, s így az eddigi szerepet sem kínálja többé.

Inkább a szerepváltást, a szerepkeresést. Napjaink csillagállása szerint csillagra mutatás helyett inkább csak a csillagkeresést.

A Szórókaténusz kiállítása (t'észlet)

21