Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Varga Zoltán: Csillagkeresés, szerepkeresés

Úgy látszik, a halál mégis csak túl nagy falat az ember számára. Alaposan meg kell rágnia, mielőtt lenyelné és megemésztené. Ki kellett hát találnia a halál utáni életet - jut eszembe a közhelynek számító gondolat, azzal összefüggésben, hogy miképpen is lehetett bármiféle feltételezést a vallás megszűnéséről komolyan venni. Mert az ember akkor sem mond le a lét végső okainak firtatásáról, ha csupán olyan válaszokat találhat, amelyekben legfeljebb hihet. És ahol hitre van szükség, ott ok van a kételyre, sőt a tagadásra is, emiatt is esett szó a kommunista Götterdämmerung előrehaladtával egyre többször a hitről.

Mindenesetre „Isten halála” inkább csak az írástudók egy részének tudatában ment végbe belső drámaként, kinél a magára hagyatottság szorongását hagyva hátra, kinél a felszabadultság hetyke örömmámorát. A többség, a Teremtőt jószerével mégis élőnek érezve, inkább a hozzá való ragaszkodásra hajlamos, ha másképp nem, hát a konvenciók szintjén, vagy hogy a fenyegető veszedelem pillanataiban előszedhesse. De élnek az egyházak is. Egy időben úgy tűnt, az intézményesség önéltető erejének következtében csupán, ám napjainkban a felerősödő igényektől is újraéltetve. Mivel a vallás reneszánsza, a jelenlegi összkép szerint legalábbis, nyilvánvalónak látszik. Nyugaton is, ahol a technicizált és üzletiesedett elidegenültség egyformán lehet a vallásosság sorvasztója és éltetője is, némileg talán a nemzedékváltás feleselgetéséhez igazodó ár-apály jelenséget is mutatva, de a baloldali-forradalmi mítoszok csődje miatt is erőre kapva. S még inkább (a volt) Keleten, ahol nemcsak az ellenállás egyik formája volt, hanem a hatalom vesztés és üldözöttség folytán, szinte szó szerint „jóvoltából”, az egyházak erkölcsi megújhodásához is hozzásegített. Más szelekciós normák érvényesülése révén, sok szempontból az „írástudói alkathoz” hasonló kreatív személyiségtípust vonzva magához, akár még azzal a feltevéssel is játszadozni késztetve, hogy az írástudói szerep ismét közelebb kerül a valláshoz, netán a vallásba húzódik vissza. Némileg feladva gondolkodói szuverenitását, ám a ma univerzális gyógyírrá kikiáltott s ezért utópiának is tetsző piacgazdaság globális kirakodóvásárának árnyoldalaival is szembekerülve. Akár a kereszténységhez csapódjon is, akár más kultúrvallás- hoz, mindenképpen valamilyen ideológiához társulva (de hát az ideológiamentes világ álma, minden ellenkező híresztelés ellenére, ismét csak egy változata az utópiának), ám a kíméletlen haszonéivűség és az anyagi javak féktelen hajszolásának ellenében védelmezve egy más értékrendet. Mivel a vallások és az egyházak mind kifejezettebb szociális érzékenységre vallóan vesznek át sok mindent a teret vesztő baloldaliság értékkategóriáiból is, egészen a javak méltányosabb elosztásáig, amit talán mégsem mondhatunk végleg idejét múlt követelménynek. Nem szólva a vallások nemzetfelettiségéről, ami éppúgy ellensúlyozója lehet a nemzetközi tőke cinkos érdekszövetségének, mint az elszabadult nacionalista indulatoknak. Még ha az egyházak olykor hordozói és szítói is az utóbbiaknak, gyakran nemes nemzetmegtartó hagyományaik szellemében esve túlzásba és önnön lényegükkel szembekerülve. Nem mintha irracionális gyökereiből és eszméiből adódóan a vallás nem hatna más síkon is ellentmondásosan, a környezetvédelem iránt például megértést mutatva, ám a születésszabályozást illetőleg többnyire nehezen engedve dogmatikus merevségéből - holott csakis a kettő együtt nyújthatna némi reményt kék bolygónk ökológiai katasztrófájának kivédéséhez. Ha tehát az írástudó a maga csillagát valahol a vallásos szemlélet és a tudományos ismeretek metszéspontjában vélné megtalálni, ezt nyilván annak reményében tehetné csak, ha a vallások közül legalább a világvallásnak számítók képesek lennének lemondani tudományosan nem igazolható és racionális érveléssel nem védelmezhető tanaikról.

Csak hát ez a vallásnak a tudomány transzmisszós szíjává válását jelentené a „tudomány alatti” tömegek felé, s így értelemszerűen azt is, hogy a vallás meg20