Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Balassa Péter: Cédulákról szabadon (Válaszok helyett)
Az etikai dimenzióban gondolkozni hovatovább etikai összeomlással jár, kérdés, hogy jelenti is ezt, vagy csak tény? - A szabadság, mint akarás, minden jel ellenére, megbukott. Az érettség nem befejezés, hanem folytatás. A szabadság, mint engedés, mint szabadulás, mint eltekintés, mint önkorlátozás, talán újraéled (s ez nem gyengíti az eddigi felsorolt, megoldhatatlannak tűnő dilemmánkat). De ebben többé a filozófiából levezetett társadalom-konstrukció és tan nem lesz segítségünkre, és a rá következő, művészetből levezetett társadalom-konstrukció és tan sem. A művészet, ha megmarad, látszik-nak marad meg. Az értelmiségi felelősség - és lássuk be: kimeríthetetlen humora - talán éppen ott nyílhat ki, ahol megpillantja, hogy minden nyitva, minden kérdéses; és az értelem, a jelentés keresése talán megszabadíthat a találás, a mindent megcsinálás végső végtelenjétől. Most csak egy utolsó kérdés van hátra, nehogy lezáijam, vagy valahogy beleessem a túlzott összefüggés csapdájába: mi az az Egy? Kérdezhető-e tehát az Egy, s ha nem, akkor mink vagyunk-e még? Kíméletlenül: fontos-e ez a jelentés-keresés felől, vagy csak mi véljük így, mi vetítjük ki/be? A zsidó-keresztény kultúra, melynek vége van, azt jelenti-e, hogy minden rendben van, vagy azt, hogy semmi nincs rendben? Ezen múlik a vége... Mindezeket a kérdéseket azért írtam le céduláimról, szabadon, mert fogalmam sincs róluk. (Abban azonban szokatlanul biztos vagyok, hogy Magyarországról, Németh Lászlóról, a csillagokról, s a partokról (is) beszéltem. Metszet laterna magicával (I860 körül) 8
