Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Herényi István: A kabarok, székelyek és besenyők szerepe a nyugati végek védelmében és a benépesítésében

A kabar törzseknek és nemzetségeknek a magyar birodalomban hármas feladat jutott osztályrészül. Először ők alkották a trónörökös népét, hadseregét, másodszor ők voltak a határvédelem fő alkateleme, (MT I. 593) végül ők foglalkoztak a vámmal és a pénzveréssel.

A trónörökös (dux) kabar népe, hadserege

A fejedelem fia volt mindig a csatlakozott népek, így a kabaroknak is a fejedelme, vezére. Ezt láttuk Árpád és Levente esetében. Álmos fejedelem mellett Árpád, Árpád fejedelem mellett Levente volt az. GyörfTy tanulmányai nyomán feltehető, hogy Fájsz fejedelem mellett Zolta, Gejza mellett Koppányi?), István mellett Imre és Péter. I. Endre mellett Béla, Salamon mellett Géza, I. Béla mellett László, László mellett Kálmán és Kálmán mellett Almos voltak a kabarok vezetői, a dukátus urai. (Sz. 1958. 1-4. sz. 47-55.) A dukátus azonban 1115-ben Kálmán király alatt megszűnt. A dukátusi kabar hadsereg beleolvadt a királyi haderőbe.

894-ben egy kabar sereg morva szövetségben Pannónia feldúlásában vett részt. A csapat vezérét nem ismerjük. Talán valamelyik kabar alvezér lehetett (MT. I. 589-590)

894-895 körű Levente vezette a kabarokat a bolgár Simeon ellen. Ugyanakkor Árpád, a kabarok fejedelme átkelt a vereckei szoroson. Valószínűnek látszik, hogy a kabarokat kétfelé osztották. A sereg egyik fele Árpáddal, a másik fele Leventével ment. Miután a magyarok teljes sereglétszána 20 000 volt, egy törzsre 5000 fő jutott. Feltehető, hogy Árpád két törzsnyi kabar csapattal, 10 000 fővel, Levente pedig egy törzsnyi csapattal 5000 fővel vonult (MT I. 589)

899- ben Arnulf lépett szövetségre a magyarokkal egy itáliai hadjáratra. Ennek a vezére valószínűleg egy Arpádfi volt, és a sereg zöme is a kabarokból kerülhetett ki. (MT. I. 589-599)

900- ban történt a Dunántúl megszállása, 907-ben pedig a németekkel vívott győztes hadjárat után a gyepű elve kitolódott a bajorok felé a Bécsi erdő és az Enns közötti dombságra, a horvátok felé a Száván túli föld, a Gozd erdős vonulatára. (MT. I. 613.)

, A magyar törzseknél némileg kedvezőbb helyzetbe kerültek a csatlakozott népek, egyrészt a három kabar törzs és a székelyek, másrészt az itt talált és a magyarokhoz átállt néprészek. Ezek közvetlenül a dinasztia uralma alá kerültek; férfinépük mindenkor hadba vonult, és a magyar sereghez képest az előőrsöt (elővédet) és a hátvédet adta. Településhelyük általában a hétmagyarok peremvidékén volt. Ha a honfoglalás után a kabarok átmenetileg kedvezőbb helyzetbe kerültek, azt a honfoglalás sajátos lefolyása hozza magával.” (MT. I. 654-655)

A kalandozások megindulása után gyakran vették igénybe a kabarokat. Az egyes törzsek és gazdag nemzetségfők által a szomszéd területek ellen intézett kisebb zsákmányoló hadjáratokban, azaz a kalandozásokban kabar harcosok is gyakran vettek részt (Györffy 1959.). A 933. évi szászországi kalandozást követő merseburgi vereség után a nyugati gyepűk előterébe a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet abból a célból, ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Bogát, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig Ete és Tevel szálláshelyeinek nevét őrzi egy-egy falunév.” (MT. I. 670) Ezenkívül Szalárdnak a Rába mellett, Surnak a Pinka mellett voltak telepei. (Cs. II. 801, Dl 100098/1365)

70