Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Herényi István: A kabarok, székelyek és besenyők szerepe a nyugati végek védelmében és a benépesítésében

Az 955. évi bajorországi kalandozó hadjáratban, mely Augsburg mellett vereséggel végződött, jelentős volt a kabar harcosok száma (MT. I 689). Az augsburgi vereség igen érzékenyen érintette a kabarokat, de némileg enyhítette a vérveszteséget a kabar társadalom házassági rendje, mert náluk még fennállt a többnejűség lehetősége (MT. I. 696).

A kabar határvédok

Őrszolgálat már a honfoglalás előtt is meg volt mind a magyaroknál, mind a kabaroknál. Bölcs Leo írja: „őrseiket (őreiket) messzire sűrűn egymás mellé helyezik el, nehogy egykönnyen rajtaütés érje őket. (Györffy 1986. 110)

Amikor azonban a magyarság megtelepült a Kárpát-medencében, a csatlakozott népekből létesült egy Magyarországot mindenütt körbeölelő őrrendszer. Ezek azonban az első időben csupán a hadrakelt seregegységeknek voltak a funkcionális őrei. Ez az őrszegély már a 10. században nagyban megerősödött. Gyakorlattá vált ugyanis az egyes elhalt, vagy elköltözött vezérek kíséretének a későbbi határis- pánságokra való kitelepítése.

így 904-ben Kurszán népe, a kék-kendek kerültek az ország peremére. 942 után Csaba székely kísérete is erre a sorsra jutott, végül 955-ben Bulcsu horka kísérete, az onogur herények jutottak az országot körülvevő őrgyűrűbe. (Györffy 1977. 56. 442) Györffy MT. I. 676/678/696/ Herényi Herény)

A kalandozó hadjáratok nem indokolták a nyugati határövezet kiépítését. Az augsburgi vereség után azonban joggal lehetett számolni a bajorok előretörésével, így az őrintézmény megszervezése Taksony fejedelemnek első rangú feladatai közé tartozott. Határispánságokat szervezett a Dunától északra és délre is. Az utóbbi nagy határispánság székhelye nagy valószínűséggel Vasvár volt.

A határőröknek két alakját ismeri történetünk, az őröket és a lövőket. Míg az első, a speculator az ellenség kikémlelését végezte, a lövők vagy sagittariusok állandó nyilazásaikkal a felvonuló ellenséget nyugtalanították.

A határőrök figyelő szolgálatot láttak el a gyepűelvén, elhelyezkedésükkel egyidejűleg történhetett a mögöttes területeken a gyepűakadályok kiépítése. Korábban azt hitték, hogy a gyepűőrök és a gyepűk egyetlen láncolatot, „gyepűvonalat” képeztek. Ma már tudjuk, hogy a határvédelmet mélységben tagolva építették ki, s nemcsak a magyar törzsek állandóan lakott tömbjét körítetté egy védelmi vonal, hanem a nyári legelőnek használt gyepűelvét is megerősítették „kapukkal”, sőt őröket ezeken túl is helyeztek el.” (MT I. 708)

Az őrök szervezetét László királynak II. törvénye 1. fejezete rendezte, de ez — megítélésünk szerint - csupán a létező állapotokat rögzítette. Az őrök elöljárói a tizedesek és századosok voltak, a későbbiekben őrnagyaik is. Az utóbbi tisztség valószínűleg a megyerendszer létrehozata után keletkezett, amikor a vármegyei csapat élén a hadnagy állott. A határispánságok fennállása idején mindezek a határispán vezetése alatt állottak, majd a határvármegyék megszervezése után ez a tisztség a megyei ispán hatáskörébe került. Ez a megyei ispán egyszerre volt a őrcsapatok és a vármegyei csapatok legfőbb irányítója is. Az őrök, a várkatonák kezdetben egy statusba tartoztak, szabad emberek voltak.

Az őrök, lövők feladata volt nemcsak a határok őrzése, az ellenség megfigyelése és nyugtalanítása, hanem rendőri feladatokat is láttak el, így a bűncselekmények feltárásának segítői voltak. (László III. könyv 1. fejezet.) Különösen az őrök feladata volt a csempészés, különösen a ló- és marhacsempészés megakadályozása.

71