Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Herényi István: A kabarok, székelyek és besenyők szerepe a nyugati végek védelmében és a benépesítésében
pét a kabar eredetű Herény nemzetség letelepedésére utaló helynevek is, melyek egy kivételével mind a volt gyepük környékén találhatók (Herényi 1975-76). Az őrszolgálatot a nyugati végeken nagyrészt kabarok és székelyek látták el, Taksony idejében Sopron és Moson megyében a korábbi őröket a török eredetű besenyők letelepítésével erősítették meg. A 11. századi Knyiezsa-féle néprajzi térkép a Hanságtól északra török nyelvű népességet mutat ki. A történeti Magyarország területén igen jelentős az őrhelyekre utaló helynevek előfordulása a gyepük környékén, ezért itt csak a nyugati gyepűn levő őrhelységek neveit soroljuk fel a Dunától délre egészen a Dráváig. A későbbi Vas vármegye területén találjuk Aszún, Bezenye, Legénytó, (besenyő) települést, (Cs. III. 678, 679, 682), a későbbi Sopron vármegye területén Berény, Besenyő, Pecsenyéd, Ság, Sobor, Szaka, Szakony, Szopor (Cs. III. 600, 601, 623, 627, 629, 630, 632), a későbbi Vas vármegye területén Azun, Berhend, Besefelde, Besenyő, Kazár, Pese, Ság, Szabar, Varsány (Cs. II. 719, 734, 736, 737, 762, 789, 794,807), végül a későbbi Zala vármegye területén Berend, Besenyő, Besenyő, Ká- lizfalva, Kozár, Ság, Szabar, Tolmács, Vágó-Őrs telepeket. (Cs. III. 24, 33, 36, 37, 73,99,116, 121) Persze felsorolhatnánk az őrszolgálattal összefüggő minden más települést is, ezek etnikumát azonban nem ismerjük. A nyugati határőrségnek két bázisa volt. Ezek egyike a rábaközi (Fertő-melléki) besenyők Sopron megyében és az őrségiek Vas vármegyében. Mindkét tömb 13. századi privilégiummal rendelkezett. Sopron megyében két helyen is voltak besenyő telepek. Nevezetesen a Fertőn innen és a Rába-közben. A két besenyő telep minden bizonnyal összefüggésben volt egymással. Az első település talán a Fertő mellett volt, majd a németek előretörésével a Fertő-melléki besenyők áthúzódtak a Rábca és Rába közé eső Rábaközbe. Nem kizárt azonban a két besenyő tömbben az egyidejűség sem. Erre legjobb példa a besenyő eredetű Osl nemzetség birtokeloszlása. E nemnek mind a Fertő mellett, mind a Rábaközben terjedelmes birtokai voltak. Egyébként az Osl nemben többször előforduló Sur név arra enged következtetni, hogy a Regensburg- ban kivégzett Sur vezér leszármazottai voltak. Lehetséges, hogy az Osl nemzetség Sur besenyői az etelközi besenyő törzsszövetség Csűr, azaz Sur törzséből származtak. Terület szempontjából a Fertőmelléket nem tekinthetjük zárt területnek, a Rábaközt azonban igen, mert a Rábca, Rába, és a Hanság jól behatárolta ezt a részt. (Beliczky 1938. 175.) Az Őrségnek (Őrvidéknek) két része volt: a Rábán innen és a Rábán túl való Őrség. Az egyik az őrségi, a másik a muraszombati főesperesség területével esett egybe. A Rábán túli őrség területe tehát a Lapincs és a Pinka által határolt részen, Németújvár és Borostyán között volt. Erről Károly Róbert 1327-ben kiadott oklevele bőven szól. (Felsőőrség) Minden régi őrségi falut ismerünk a Zsigmond által kiadott 1391-es oklevélből. Ezek: Újvár, Őr vámmal, Szentelek vásárral és vámmal, Hidegség vámmal, Radalfalva vámmal, Keresztúr vámmal, valamint Glosar (Kolozsvár), Medves, Gödör, Rednek (Rönök), Füzes (Rábafüzes), Gödörfő, Elekfal- va, Királyfalva, Dobrafalva, Buzafalva, Tobaj, Nagysitz (Perwolf?), Lövő, Lövő. (OW 154. Érszegi Géza Zs. O. I. 2181 1391) A Rábán inneni Őrség, Alsóőrség 1393-ban a következő településekből állott: Zalafő, Szentpéter (Óriszentpéter), Ispánk, másik Szentpéter, Rákos (Kisrákos), Szatmér (Szaknyér), Pankasz, Nagyrákos vámmal, Szatta, Felsőkarika, Középkarika, Alsókarika (Kerkáskápolna), Kerca, Szomoro, Bükalja, Kapomok, Hodos vámmal, Damafelde (Zs. O. I. 2833/1393) 69
