Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Varga Imre: Szemből, és magasba fordult arccal (vers)
Varga Imre Szemből, és magasba fordult arccal Rálapozza egymásra a tér rétegeit balról ropogva leválik síkban az utca és egy fényes sávban belezúdul A képlány fehér hasába vonat olvad általszeli Színek visszhangja burkol átlós zajok függélyesen hintázó délutáncsík Égre fölcsapódó bokrok platánok burjánba lehabzó felhők szétszórt horpadt fémdobozoknak holdfény Hogy szédül melledben keretként összerántják a bordák Fénypelyhek közé fólhuppan a gyomrod alatta benne csikorgó zakatoló meg-megló- dul a sor Egy íz pirosán elhomályosul de érzéseidtől teltek a tárgyak és örömre feszített kék hártya a fönt Állj és hallgasd a dobszót alhasra tapasztott tenyérrel és nyisd meg a szád érezd hogy kitöltőd magjából ezt a napot is édes idő gyümölcse lehullhat 1991. október 13. 45
