Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Németh László: Nappali álmok (regényrészletek) - Közzéteszi: Németh Ágnes

a valósággal. Még Verne fogásait sem értékesítettem soha úgy, ahogy ő kitalálta ókét; nekem elég volt tudni, hogy vannak ilyen fogások, s én aztán költöttem új fogásokat tudásom és leleményem szerint. Olvasmányaimból is inkább egyes hó'si helyzetek szelleme, a magatartás szépsége ragadt át az én alakjaimra, s környezetem tarkasága sem utánzásra ingerelt, hanem a tarkaság követelményével bujább emberprodukciókra. Titkos versenyben álltam mindazzal, ami az álmaimon kívül esett; s mert az a tudat, hogy mindez nem igaz, amint nőttem, egyre jobban nyomasztott, egyre több valós elemmel iparkodtam súlyosítani, versenyképessé tenni e hazugságot, hogy ezzel is kitoljam azt a pillanatot, melyben hazugságomat s egyben nagy gyönyörűségemet fel kell majd adnom. Képzeletem beosztáshoz szokott s a tapasztalás és ismeret jóindulatára szorult, csak így válhatott önbecsülésem sérelme nélkül önmagasztalásom narko izgatószerévé. Az utolsó időben már annyi konkrétummal kevertem képzelődéseim, hogy magammal is elhitettem, ez nem álmodozás, hanem készülődés. Persze elég volt kicsit megkotorni az én „gyakorlati terveimet”, hogy kibújjék a tehetetlen hős, aki képzeletében találja meg (a) tehetetlenség édes ellenszerét.

Körülbelül tíz év telt el ennek az éposznak első megpendülése és gyors befejezése közt; s ezalatt annyiféle táj, helyzet, ismeret szívódott belé, hogy tartalmát aligha lehetne pontosan meghatározni s változó hangulatát egyöntetűen jellemezni. Én magam is úgy képzeltem el ezt a megírandó hőskölteményt, mint egymással lazán összefüggő epillionok sorozatát, olyasformán, ahogy Tennyson írta király- idilljeit; a felsorolt helynevek egy-egy új kis époszt jelentenek s mindenikben egy új táj hangulatinspirációja, új emberek, új olvasmányok állítják új feladatok elé a hőst. Míg nagybányai tartózkodásom alatt, ötéves koromban még a mesék szomszédságában vagyok s a hős kívül áll a történelmi koron, a szilasi kertben föl-alá járkáló fiú már számon tartja a világháború eseményeit, megjósolja a végét, s egy közvetlen előtte álló jövőbe helyezi époszát. Egyes részletek harciasak mint az Iliász, másokban több a lágyabb elem: a hős remeteségbe vonul, gazdálkodik, barátai közt mulat, iskolát nyit, s (elég későn) szerelmeskedik is. Azok az elemek, amelyek a szilasi kert széles látomásaiban szedődtek össze, egy másik, előző epillionban már fólcsillantak, s így ha az egész mű mesében nem is egységes, motívumokban kétségtelenül az; minden rész hozott valami újat, s ami egyszer megjelent, csak az egésszel együtt veszett el, a széles zártételben, minden ott zeng, ami az előző tételekben fölbukkant; az álom teljes gazdagságában süllyed el, mint egy elpuhult gazdag birodalom, melyen végiggázolt a valóság nomád fegyverével.

Nem vágok magam elé, s nem kötöm meg egy prózai kivonattal a költeményt, melyben kérdéses, hogy a vers vezeti-e az emlékezést vagy az emlékezés a verset. Az emberek természete sokféle, vágyaik azonban meglehetősen hasonlítanak, különösen a gyermekkorban, mikor a körülmények kényszere még nem szorította rá őket, hogy vágyaikban is specializálódjanak; úgy, hogy egy költemény, amely a gyermek nappali álmait választja tárgyául, akármily szokatlan is mint vállalkozás: mint mű, (akár a népi époszok, általános emberi lehet: s az élet alapvágyai, az eredendő banalitások térnek vissza benne, s aki nem vesztette el teljesen az époszába visszavezető utat, rombadőlt labirintjában könnyen megtalálhatja az én hősömet. Természetünk alapszínei, melyek később oly rikítóakká válnak tetteinken, ebben a korban még halvány árnyalatok, a sértő egyéniség alig észrevehető előérzet. Persze ma, önmagámon át tekintve vissza ezeknek az epillionoknak a hősére, könnyen fölfedezem rajta a sajátságokat, melyekben millió kis társától már akkor is különbözhetett; azonban az üledékből mindig könnyű felismerni, ami a folyadékban oldva volt. A mesékben is a mellőzött harmadik és a mostoha az, akinek a dicsőség mellé szegődik, rossz körülményekből ész és bátorság révén kiemel36