Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Tarján Tamás: Kakasülő (Három kecskeméti előadásról)
Tarján Tamás Kakasülő Három kecskeméti előadásról A JLz 1991/92-es évaddal megint új fejezetet kezdett immár majdnem százesztendős történetében a Katona József Színház. A nyolcvanas évek eleje óta már a sokadik váltás, változás ment végbe Illés István visszatérésével, igazgatói és főrendezői kinevezésével. Az alábbi sorok semmi esetre sem azt célozzák, hogy néhány hónap leforgásával, e percben még csak a szezon kétharmadánál messzemenő következtetéseket vonjunk le az eddig látottakból. Csupán azt összegezhetjük, mi sejdült ki a törekvésekből, miként élte éppen ezzel a három előadással mindennapjait, mindenestjeit a társulat. A messzebb ható szándékok, a színészgárdát (to- vább)alakító lépések kiteljesedéséhez idő kell. Idő és teljesítmény, amely ismét megtanítja az ország színházszerető publikumát arra: Katona József Színház nemcsak a fővárosban van, hanem Kecskeméten is. S valóban fontos tényező, nagy felelősség a centenárium közelgése. 1996 októberében ünnepli majd századik születésnapját a pompásan felújított, „kicsinyített Vígszínház”, „ékszerdoboz”, ahogyan - joggal - becézni szokták. Valószínű, és a végre folyamatos munka szempontjából üdvös is lenne! -, hogy az esemény fényét majd a jelenlegi művészeti vezetésnek és a mostani első vonal teátristáinak kell megadniuk. Korai lenne még beszélni róla - de már ez az évad is: készülődés a készülődésre. Természetesen nem a karzatról néztem végig a három produkciót. Kényelmes helyem volt a Macskajáték premierén; a bemutató utáni első, már letisztultabb előadások egyikét szemlélhettem a Szentivánéjiálom alkalmával; és idehaza, videoszalagon pörgött le előttem A testőr. Mégis a Kakasülő címet választottam - e meghitt kifejezéssel azt is vállalva, hogy Kecskemét színházához, számos aktorá- hoz régóta szoros baráti és kollegális szálak fűznek; ám nem feledve egyben, hogy - úgy vélem - nem okoz gondot az elfogultság: talán sikerült némi távolságtartással szemügyre venni - a repertoárra tűzés sorrendjében - Molnár Ferenc, Örkény István és William Shakespeare darabjainak értékeit és fogyatékosságait. Hat óra harminctól hatharmincegyig Az említett videoszalag nemcsak távolságtartást biztosít, óvatosságra is int. Mintha tengervízen táncolnának a három felvonás mozgóképei, úgy hullámzik valami fehér tajték a képernyő alján... - ezt nyilván nem Illés István rendező komponálta az összhatásba. A közönség köhögése is élesebben hallatszik, mint a legmet- szőbb replikák. S bár nem szeretném a színházbírálatot a videobírálat felé kanya69
