Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
kecskeméti deszkákon, mint Gábor Miklós, Vass Éva, Andorai Péter, Székhelyi József, Sára Bernadette, Trokán Péter, Szakács Eszter, hogy csak néhányat említsek.- Véleményed szerint Ruszt végül miért távozott Kecskemétről?- Mindenki tudta, hogy ő művészileg az ellenzékhez tartozik, szemben állva a fővárosi klikkel - Kazimir Károllyal, Ádám Ottóval, Mártonnál és a többiekkel. - Nem egyedül: a kaposvári színház vezetőjével, Zsámbéky Gáborral és a szolnoki direktorral, Székely Gáborral együtt. Nem véletlen, hogy akkoriban ezek voltak a legjobb, legszínvonalasabb vidéki színházak az országban. Amelyek szövetkeztek, kölcsönös vendégjátékokat tartottak, rendszeres csererendezéseket produkáltak. Ez a tehetséges rendezői hármas be akarta bizonyítani, hogy jó színházat nem csak Pesten lehet csinálni. És sikerült nekik, ezért is veszítették el őket a vidéki társulatok.- Ezt nem értem.- Mert ellentmondásos, több tekintetben is. Ok vidéken kitűnő színházat produkáltak, az akkori művelődési miniszter pedig, Pozsgay Imre, úgy igyekezett segíteni, támogatni őket, illetve az ellenzékiségüket, hogy Székelyt és Zsámbékyt a Nemzeti Színház, Rusztot pedig a Várszínház vezetőjének nevezte ki. S ezzel a nagy jószándékával igen sokat ártott az említett három vidéki színháznak. Arról nem is beszélve, hogy mindhárman magukkal vitték legjobb színészeiket...-Ruszt távozott, de te maradtál továbbra is direktor. Milyen elképzelésekkel?- Szerettem volna szerződtetni Csiszár Imrét főrendezőnek. Akit már Ruszt is Kecskeméthez akart kötni, még főiskolás korában. Vendégként itt rendezte a Mandragórát, A rejtekhelyét, a Lotte és az özvegy Kamyóné című darabot, majd a következő, 1977/78-as évadban, Brecht Puntilla úr szolgája, Matti, illetve J. M. Synge A nyugati világ bajnoka című művét. S eközben volt egy szituáció, amit csak azért mesélek el, mert szerintem mindmáig jellemző e művészet világára. Az egyik Csiszár-rendezés premierje után, feldúltan, nagyon izgatottan félrehúzott Ruszt, s azt mondta: „Ez a Csiszár nagyon tehetséges! Tehetséges, mint a nap! Nem maradhat nálunk!...” Igen, egyszerűen irritálta, hogy hasonló kvalitású művész van a közvetlen közelében, mint ő. Természetesen ezt Csiszár is észrevette, s válaszként bele is rendezte véleményét a Nyugati világ bajnoka című darabba.-A Ruszt féltékenységével szembeni véleményét?- Igen. Ennek a műnek a legvégén ugyanis az apa kézen fogja a fiát, s közli vele, hogy most elmegyünk innen. Csak a szűk színházi szakma tudta, hogy Gábor Miklósra utal ezzel a jelenettel Csiszár, amikor az említett kijelentés után, összeomlott a teljes díszlet. Mintegy jelezve: azt hiszik, ha ők elmennek, összeomlik a színház Kecskeméten.- És mit szólt ehhez az előadáshoz, illetve annak befejezéséhez Ruszt?- Mit szólt volna? Dühöngött. Azután a lábát sem tette be a színházba, amikor Csiszár próbált.- Akit később hiába szerettél volna megnyerni a megüresedő főrendezői posztra, nem sikerült.- Mint annyiszor, most is a minisztérium szólt közbe, mondván, hogy Beke Sándort kell támogatni, aki most települt át Csehszlovákiából. Én pedig - bevallom - gyenge voltam szembeszállni a minisztérium meg a megyei pártbizottság nagyhatalmú uraival... 60
