Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)

Vörös drapéria Eleddig megválaszolatlan az a kérdés, hogy Radó Vilmost miért éppen Miszlay István követte a direktori székben. Nos, a legendás hírű színigazgató, Vili bácsi szerint azért, mert a párt megyei első titkára, Romány Pál így akarta. S ebben a minisztérium is támogatta végül, holott ő Komor Istvánt javasolta utódjául. Az pedig, hogy Ruszt főrendezői kinevezést kapjon, már Radó idejében felvetődött. Miszlay is támogatta az ötletet. Azután már az 1974 októberében bemutatott Don Carlos című Schiller-darab rendezése után panaszt emelt pártfórumon Ruszttal szemben. Ugyanis a - Gábor Miklóssal, Sára Bernadettel, Farády Istvánnal a fő­szerepben bemutatott - produkcióban, amikor leváltották II. Fülöpöt, a trónja vö­rös drapériával volt letakarva, amit azután egy udvaronc letépett és elhajított a jelenetben. A vád ez esetben az volt Ruszttal szemben, hogy ezzel a kommunizmus végét akarta jelezni, szimbolizálni. Fegyelmi nem lett a dologból. Talán azért sem, mert az előadást még a helyi pártlap kritikusa is dicsérte. Miszlay után Sajtos Sajtos Géza 1976-tól kezdve, hat és fél éven át volt a kecskeméti színház direk­tora.- Miszlay és Ruszt között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy tarthatatlanná vált. Én akkor a megyei tanácsnál dolgoztam, a közművelődési csoportot vezettem.- Amelyhez, a színház is tartozott.- így van. És Miszlay távozásával direktor nélkül maradt a teátrum. Munkaköri leírásomban rögzítették, hogy a színházat is vezessem, míg nem találunk új igaz­gatót. Pedig Isten látja lelkemet, hogy nem voltak ilyen ambícióim. Végül talál­tunk egy megfelelőnek látszó egyéniséget, Érdi Sándort, akivel meg is egyeztünk. De nem sokkal később felrúgta ezt az egyezséget, mert a tévétől jobb ajánlatot kapott. Nem volt mit tenni e kényszerhelyzetben, kineveztek direktornak engem, mondván, hogy nem maradhat igazgató nélkül a színház.- Miért nem Ruszt Józsefet nevezték ki? Hiszen akkor már éveken át bizonyította a tehetségét is, s kétségtelenül ő volt a kecskeméti színház meghatározó személyisé­ge, művészeti szempontból.- Gyanítom, azért vonakodtak kinevezésétől, mert Miszlaynak végül is miatta kellett távoznia. De az is lehet, hogy más szempontok döntöttek. Mindenesetre velem ezeket nem közölték sem a minisztériumiak, sem a megye vezetői. Egyéb­ként az igazgatói teendőkbe Ruszt nem is akart belefolyni, én pedig teljhatalmat adtam neki a művészeti-főrendezői ténykedésében. így eredményesen tudtunk együtt dolgozni. Jelzi ezt az 1976/77-es és az 1977/78-as évad, amelyek szerintem a kecskeméti színház történetében a legjobb évadok voltak. Bemutattunk szezo­nonként 13-14 darabot, s Ruszt mellett olyan tehetséges rendezők is szóhoz jutot­tak mint Babarczy László, Csiszár Imre, Valló Péter, Szurdi Miklós. Hatalmas saj­tója volt a színházunknak, s hatalmas közönségsikere. A színház fennállása óta, sem azelőtt, sem azóta nem váltottak bérletet, illetve jegyet annyian, mint az 1977/78-as évadban, amikor a nézőszám meghaladta a 213 ezret. Mindezt a 8-9 nagyszínházi bemutató mellett a gyermekelőadásoknak és a kamaraszínházi pro­dukcióknak is köszönhettük, amikből legalább 2 minden szezonra jutott. És persze az is közönségvonzó volt, hogy olyan nagyszerű színészeket láthattak akkoriban a

Next

/
Thumbnails
Contents