Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Bodri Ferenc: Márai Sándor jelenléte a müncheni Új Európában

(München, 1978, Újváry Griff Verlag) olvasható, hét részből álló ciklus első három és hetedik szonettje jelent meg itt. A közlés ténye maga a megtestesült csoda, hiszen talán tíz esztendő óta Márai-írás a magyar emigráció közismert folyóirataiban nem található. Az Amerikába érkezés első súlyos impresszióit öntötte kemény zártságú formákba az író. A szonettek az Európától való elszakadás fájdalmas félelmeit örökítik, a „mert halni rossz és élni jó” egyszerű és önbiztató maximái mellé az „azt hittem, nem bírom tovább, elég” önvallomása simul. Az itt és a jóval későbbi kötetben közöltek szövege néhány központozási eltérést és egy feltehetően nyomdai elírást mutat (a második szonett első sorában a végleges „éppen” helyett itt „épen” olvasható), és csupán egyetlen komoly szóváltoztatást. Az első szonett nyolcadik sora az ekkori közlésben súlyosabb indíttatású, itt „zengeni kezdett ez a költemény”. A végleges változatban éteribbé és meghittebbé, egyszerűbbé és bensőségesebbé lett a „szólani kezdett” indíttatással a vers, kevésbé teátrális így. A végleges változatban szereplő és itt nem olvasható 4., 5. és 6. szonett ekkor még feltehetőén el sem készült, vagy talán nem volt teljesen érett a közlés idején. A szerkesztő és a folyóirat annyira hálás volt Márainak, hogy az 1967/6. számban ismételten és ismét kiemelten közli újra a szonetteket.

A további évfolyamokban még három ízben találhatunk Márai-verseket. A válogatott versek megjelenésével egyidőben, az 1978/4. számban négy régi vers olvasható (Mint a hal vagy a néger - Tegezés /a megírás dátuma, 1941 nélkül/ - Tiszta tábla -Apa), majd a november-decemberi számban a Mennyből az angyal a pontos impresszummal: New York, 1956. A hatalmas és elsodró erejű ima, a Halotti beszéd méltó párdarabja, amely majd egy későbbi „Márai-szám’ (1980/2.) elején lesz ismét olvasható. A kötetből átvett, végleges változat.

A delfin visszanézett című gyűjteményt az 1978/4. számban a kötet kiadója, Újváry Sándor mutatja be, a hazai „szamizdat-irodalom” első jelentős állomásának tekintve a Halotti beszédnek az ötvenes évek közepétől itthon terjesztett kéz- és gépiratos változatait. Újváry a jó gazda kötelező szerénységével ismerteti a végre kiadott válogatott verseket, amelyből a mutatóba közölt négy költemény a következő lapon olvasható. Elemzés majd később, az 1979/2. számban Kovács Dénes tollából jelenik meg az Új Európában. „...Egérke bámulja a hegy óriást...” - írja a recenzens, evvel a parabolával adva meg szerény készségű elemzése modalitását és hangvételét.

Márai-próza először az 1965/6. számban olvasható. Egy kissé „áttételesen”, hiszen egy német nyelven megjelent „útinapló” („Der Wind kommt vom Westen” - 1964) fejezeteiből közöl a folyóirat, nyilván a főszerkesztő, Csonka Emil visszafordításában és „összekötő szövegével” részleteket. Az amerikai útikarcolatok egy

1959- es körutazás naplórészletei, a író kiadásában magyarul 1968-ban megjelent Naplóban (1958-1967) ezek a részletek nem találhatók.

Eredeti és az író nevével jegyzett Márai-próza először az 1967/8-9. számban jelenik meg, mégpedig a következő évben és „az író kiadásában” közreadott 1958- 1967-es Napló részletei („Mutató egy készülő könyvből”) három teljes lapon. Az

1960- as évből a Saint-Simonról, Camus-ról szóló „szösszenetek”, majd Chateaubriand, Feneion, Montherlant, Talleyrand és mások szelleme idéződik meg itt, közben az író utazásainak madridi, avilai emlékei. A „mutató” gerincében egy 1964- ből származó naplórészlet Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című könyvéből. Egy előítéletekkel és gyanúkkal összezárkózott emigráns módfelett elutasító és vádaskodó vallomása, aki írótársát féltékenyen és szinte szándékosan sérteni és bántani szándékozik. És bár Vadász János az 1968/7. számban csupán az 1945-1957-es Napló második kiadását ismerteti szinte szenvtelenül („Isten malmai gyorsan őrölnek”), egy számmal utóbb pedig Csonka Emil ugyanennek német nyelvű kiadá43