Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Bodri Ferenc: Márai Sándor jelenléte a müncheni Új Európában
Bodri Ferenc Márai Sándor jelenléte a müncheni Új Európában 1969 tavaszán idős mentorom, a New Yorkban élő Fenyő Miksa egy számomra ismeretlen folyóiratból írása friss kivágatát küldte el. Akkor már közel hat esztendeje folyt közöttünk az ugyancsak megtisztelőén szapora levelezés. Ez az emlékező tanulmány (mint korábban és később) ismét Illyés Gyuláról szólt, és egy módfelett igaztalan véleménnyel, Márai Sándor egy naplójegyzetével foglalkozott. A megjelenési hely anonimitásával a feladó engem kívánt óvni, bár sejtette már: sikertelenül tesz így. Talán még abban is reménykedhetett, hogy a megnyirbált küldemény ebben a formában hamarabb címzettjéhez talál. Ebben és ekkor igaza lett. Hasonló okból többnyire mások sem pontosították küldeményeik megjelenési helyét - a „titkolózás” általános szokássá vált - nem indokolatlanul. A „célba érés” ugyan így sem mindig sikerült, akaratlanul gyarapítottuk sokan a zárt gyűjteményeket. Növeltük legkivált a zúzdák munkasikereit. Folyamatosan örültem akkor, ha egy-egy kivágat vagy xerox, a feladásokról értesítő levél végre megtalált. Különösen boldogított, hogy a „nagy idők részese és krónikása” leveleit, megjelengető írásait egyáltalán olvashatom. A levelek fő témája, utóbb barátságunk megalapozója többnyire Ady Endre költészete, a Nyugat folyóirat mikrovilága volt. Magam csak ritka esetekben mertem érdeklődni a nyomtatott küldemény pontos impresszuma felől. A hálálkodó levelekben megtehettem volna, közben a néhány személyes budapesti találkozás során. De a rajongástól és a honi félelmektől egyként megilletődve (megszeppenve?) nem tettem így, és most, amikor a dossziékban őrzött, szerényke „Fenyő-dokumentációm” lapozgatom, nem kevés pótlevelezésbe és közös fáradozásokba kerül, míg végre megtaláljuk az egykori illegitim küldemények pontos megjelenési helyét. Kevés reménnyel böngészgetek a módfelett foghíjas hazai gyűjteményekben, és bőséggel kutakodnak kéréseimre külhoni barátaim. így jártunk néhányan Fenyő „Más véleményen vagyok Márai Sándor,Napló’-ja alkalmából”című vitairatával is. És bár köztudott, hogy Fenyő Miksa az emigráció csupán néhány, számára elfogadható és kedvelt lapjában-folyóiratában publikált (Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Magyar Műhely, Magyar Híradó), ennek az írásnak szedéstükre vagy betűtípusa ezek egyikébe sem illeszkedett. Külön gond támadt a „pontosítás” körül. Nem csekély nemzetközi együttműködés eredményeként végül kiderült, hogy a hosszú védőbeszéd közreadója a Münchenben megjelenő Új Európa volt. Utóbb már fény derült arra is, hogy Fenyőnek nem ez az egyetlen és nem is az első írása ez az itt olvashatók között. Pl. itt folytatta a 10. közléssel az Új Látóhatárban megszakadt „önéletrajzi töredékeit”. Bár ezeket akkor el sem küldte nekem, vagy talán útközben nyomuk veszett. Később a főszerkesztő, a rövidke életében elégé furcsa pályaképet ívelő Csonka Emil (1923-1982) hazakerült hagyatékában átforgathattam ennek a. „tájékoztató 38
