Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Harmat Pál: Bálint György és a pszichoanalízis

falvi Könyvkiadóhoz”. Hogyan lehet, hogy a pszichoanalitikus kezelés csak Bálint György KMP-tagságát tette lehetetlenné, de KMP-munkáját nem?

Bálint György cikkgyűjteményének jegyzetírói, Rét Rózsa és Kristó Nagy István mindenesetre szükségesnek tartották posztumusz megróni Bálintot és a többi baloldali intellektuelt a pszichoanalízis iránti vonzalomért (Rét, Kristó Nagy, 1966, 676-677). Úgy vélték, hogy „Freud következetesen állást foglalt minden misztika és vallás ellen. E pozitív vonások magyarázzák, hogy kiváló marxista gondolkodók, így B. Gy. is rokonszenveztek a freudi tanokkal. Emellett Magyarországon a tiltakozás eszközét látták a Horthy-korszak képmutató keresztényi erkölcsiségével szemben.“

Az ilyen bevezető után szinte várjuk a „másrészt” szócska felbukkanását - és csakugyan: „Másrészt viszont nem néztek következetesen szembe azzal, hogy a freudizmus filozófiai alapja idealista jellegű. F. bizonyos emberi élményeket örök szituációnak vesz, túlhangsúlyozza a szexualitás fontosságát, abszolutizálja egyén és társadalom ellentétét. [...] Óriási hatását a polgári filozófiára, irodalomra és művészetre egészében a burzsoá irracionalizmus általános tendenciái magyarázzák.”

Ha Bálint György és a pszichoanalízis kapcsolatáról esik szó, marxista részről általában csak a mélylélektan egyes tételeinek átvételét említették meg, többnyire enyhén megrővó hangon. Valójában azonban Bálint György világképére - s nem világnézetére, mint maga írta (1973d, 171-172) - ennél sokkal jelentősebb hatást gyakorolt a freudi elmélet. Ezt a következő idézetekkel szeretnénk bebizonyítani.

„Nincsenek véletlenek, és nincsenek mellékes dolgok. így például nem véletlen és nem mellékes, hogy mivel szórakoznak az emberek. Azokból a filmekből és színdarabokból például, amelyekkel ma Budapesten és általában Közép-Európában a polgári közönség tölti kellemes szabad estéit, kitűnően vissza lehet következtetni ennek a közönségnek a lelki alkatára, világnézetére, és ezen keresztül a politikai és társadalmi rendszerre, melyben él” (A fasizált giccs, 1935c, 410-412).

„Az újság Georgetownban, Pulu-Penang hátsó-indiai szigeten jelenik meg, melynek 14 000 főnyi lakossága, a lexikon közlése szerint, »kínaiakból, malájokból, hindukból stb. áll«. Sajnos, a stb.-t nem részletezi a lexikon, melyben egyébként Penang egészen kicsi, mellékes címszó. Általában a stb.-t nem szokás részletezni, pedig engem főképpen az érdekelne, különösen, ha lakosokról van szó. Gyakran érzem, hogy a legfontosabb éppen a stb., a besorozhatatlan, az elhanyagolható mennyiség” (Távol-Kelet, 1936, 473-476).

„Nem igaz, hogy egyes dolgoknak nincs jelentőségük. Minden jellemző valamire, minden kifejez valamit. A legapróbb mozzanat is tünet, vagy, ha úgy tetszik, bűnjel. Egy korra, egy kultúrára, egy tájra nemcsak a reprezentáns jelenségek vallanak perdöntőén, hanem a mellékes apóságok is, az átmentén szétszórt, elgurult tanúságtevők” (Dalköltészet, 1935a, 348-351).

Ugyanaz a gondolat háromfajta megfogalmazásban, három különböző cikkben. Bálint György egyik legkedveltebb módszere volt apró jelekből fontos következtetéseket levonni, felfedezni a lényegtelen, a mellékes mögött elrejtező lényegeset, fontosat.

Bármennyire is ez adja - egyebek mellett - Bálint György publicisztikájának varázsát és maradandóságát, a módszer nem tőle származik. Nagyhatású alkalmazója Freud volt; pszichoanalitikus korszakának három kezdő könyvében (Álomfejtés, A mindennapi élet pszichopatológiája, A vicc és viszonya a tudattalanhoz) a tudomány és a közhit által egyaránt jelentéktelennek tartott, a pszichológia szemétdombján heverő megnyilvánulásokból - az álomból, az elvetésekből, a szo31