Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Harmat Pál: Bálint György és a pszichoanalízis
Harmat Pál Bálint György és a pszichoanalízis Cr ózsef Attila mellett a magyar pszichológia- vagy irodalomtörténet másik jelentős „freudomarxistája“ Bálint György volt. Ha párhuzamot vonnánk József Attila és Bálint György között, a következő eredményre jutnánk: életrajzilag Bálint Györgynek is voltak pszichés nehézségei, ő is pszichoanalitikus kezelés alatt állt Róheim Gézánál, de betegségének súlyossága össze sem hasonlítható József Attiláéval; esztétikailag a pszichoanalízis Bálint György írásművészetére is jelentős és pozitív hatást gyakorol; ideológiailag Bálint György nem jutott el olyan mélységekig a pszichoanalízis és a marxizmus viszonyának elemzésében, mint József Attila, sőt hozzáférhető írásaiban ezzel a kérdéssel részletesebben egyáltalán nem foglalkozott. Hasonlóság viszont, hogy mind a pszichoanalízis iránti elméleti vonzódás, mind pedig az analitikus kezelés - párttörténeti adatok szerint az utóbbi különösen - negatívan befolyásolták viszonyát az illegális kommunista párthoz. Révai József egy ül József Attila-tanulmányában (1958, 388,1974) utalt „az illegális kommunista párt természetes bizalmatlanságára“, amely miatt 1935 után megszakadtak József Attila pártkapcsolatai, „minthogy nem volt biztosíték arra, hogy a freudista elemzés korlátlan önfeltárása közben a kezelt beteg nem mond-e el olyan konspirációs titkokat, amelyek sem az orvosra, sem másra nem tartoznak“. Vértes György idézi könyvében (1964, 69) ezt a Révai-megállapítást, s hozzáfűzi: „Bálint György is analízisbe került 1935 körül - Róheim Géza volt a pszicho- analitikusa -, s ez tette lehetetlenné, hogy a KMP-be bevonjuk“. A rendelkezésre álló irodalomban egy helyütt, Bálint Mihály szóbeli (magnóról leírt) visszaemlékezéseiben van utalás arra, hogy a rendőrség élénkebben érdeklődött a pszichoanalitikus terápia iránt. Bálintnál, mint a pszichoanalitikus járóbeteg-rendelő egyik vezetőjénél megjelent egyszer egy magasabb beosztású rendőr és közölte vele: „Tudjuk, hogy jó néhány kommunista jött a klinikára“ (tudniillik betegként). Bálint azzal érvelt, hogy neurotikusok és szükségük van a kezelésre. A látogató feltett még néhány kérdést, majd eltűnt. Soha többet nem hallottak róla. A beszélgetésnek inkább a pszichoanalitikusok megfélemlítése lehetett a célja, mint információ szerzése. Érthető, ha egy eleve paranoid szervezet - az illegális kommunista párt - az üldözöttség helyzetében még kevésbé volt képes az efféle finom különbségek észlelésére; mindenesetre Vértes állítása és más tények között is felfedezhető néhány ellentmondás. Bálint György valóban nem volt a KMP tagja, de 1935 januárjától 1937 novemberéig, megindulásától megszűnéséig a Gondolat, a kommunista párt legális folyóiratának vezető publicistája volt. Mind a Nemes Lajos, mind pedig a Déry Tibor-Vértes György, illetve Vértes György szerkesztette számokban jelentek meg írásai, összesen tizennégy. 0 írta a Magyar írók sorsa című cikket (1937b), amely A Gondolat szerkesztősége és munkatársai aláírássíd jelent meg. így tehát bizonyára nem maradt titok előtte, hogy miféle folyóirat a Gondolat. Vértes György szerint (1964, 122) „Bálint György volt az egyik KMP »áttétel« a Cserép30
