Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Tóth László: Fogolyként e nyolcvan kilónyi…, Ádám (titkos) naplójából; Történet Gellért püspökről, a macskáról és a szobor-lét előnyeiről (versek)

előszeretettel dilettánsoz le mindenkit. De egyre szaporodó viszontagságok közt telegető napja eddig csupán kellemes városnézés volt ahhoz a pokoljáráshoz képest, ami csak ezután várt szobor-létének hátat fordító, s magát az élet sűrűjébe belevető' szeretett püspökünkre. A Hungáriában nem szolgálták ki, a Lenin körúton oldalba rúgták, a November 7-e téren megkergették, a Népköztársaság útjára már rá se tudott térni, mert leköpdösték, a Szent István körúton meg valaki kó'vel dobálta meg. Erre ő, miként hajdanán, két mellsó' lábával keresztett vetett, majd térdével a földet érintve nagyot kiáltott:

— Uram Jézus Krisztus, ne tekintsd ezt bűnének, hiszen nem tudja, mit cselekszik!

Csak ezután tekitett a kó'vel hajigálóra:

— Te vagy az, Vata? - kérdezte tétován, de amikor újabb találat érte, ráeszmélt, hogy nincs itt az ideje a tűnődésnek, és sebes vágtában elmenekült.

— Majd bolond lennék másodszor is mártírhalált halni - gondolta futás közben. - Akkor már inkább mégis a szobor-lét! - döntötte el végleg, miközben mint a villám, cikázott végig a városon, és arra gondolt, hogy legyen az akármilyen is, de mégiscsak élet! S már vágtatott is a róla elnevezett hegyoldalban árválkodó talapzat felé, majd egyetlen szökkenéssel fönt termett rajta, és menten visszaváltozott szoborrá.

Másnap mindenki csodájára járt a rejtélyes úton megkerült szobornak. „VISSZALOPTÁK A GELLÉRT-SZOBROT” - örvendeztek már a délutáni lapok, mialatt az tovább fogalmazgatta magában a Deliberationak a püspök korai vértanúsága miatt megíratlanul maradt fejezeteit.

(1986, 1989)

14