Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Sinkovits Péter: Vállán a szélnek (vers)
Sinkovits Péter Vállán a szélnek pusztít-hátrálású belül rikoltozó visszakozás sunyi kacsintás a vélt rendnek mely mégis úgy hív eretnek maradj csak lemetszett kézfej más szabványt ne méretezz csak mint hullafolton a légy röpdöss egy keveset kísérletet ne tégy s hogy sámánok indulnak a végtelenből szó-rétegző-rengetegből árnyékuk minden falon ebéden és ravatalon ívelő hang mint lant egyszer-igazi kaland íze a jóság színe a távol közelítő esők szitáló nyugalma kicsiny ünnepeink vigadalma lesz-e időnk mondani akarlak szabad légutak felett köröző érces sas a félfordulat is vak de a nagy zivatarok sem hagynak alább vállán''a szélnek mérleges kettétörésnek minek mi megőrzött minek mi ígér halottak kertjéből szép üzenet távollét-kékesült menet rámolt éveiről szóljon a védtelen alászállásból elégtelen számozott-megálló-aritmia dadogásunk zűrzavara iránytű igazgyöngy-vétkül merülő-szó haza nélkül nedves szalmán véres mi mást szolgál 15
