Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Káli István: Borotva (novella)
Káli István Borotva A XX tény adott: Karl Joachim von Trappen nem lett Nobel-díjas. Es sajnos, mindörökre bizonyíthatatlan marad, hogy miként alakulhatott volna a sorsa, ha a véletlen nem játszik életében végzetes szerepet. Pedig ahhoz, hogy tisztább képet alkothassunk róla, feltétlenül szükséges lenne nem megtörténtnek tekinteni a megtörténteket, és az eseményeket a véletlen közbeszólása eló'tti idó'től másfelé irányítani. Már csak azért is, mert ő, annyi más megszállott természetimádóhoz hasonlóan, nem csak álmodozott arról, hogy egyszer valami életbevágóan fontos felfedezéssel lepi meg, ajándékozza meg a világot, hanem mindent meg is tett a szent cél érdekében. Ám a véletlen, mint elkerülhetetlen, negatív tényezó' - egy orosz borotvában testet öltve -, közbelépett és győzött. Könnyű dolga volt, az áldozat igenigen ragaszkodott ehhez a borotvához, úgy is, mint szépmívű ereklyéhez, úgy is, mint nélkülözhetetlen használati tárgyhoz. K. J. von Trappenről tudnunk kell, hogy nem a híres von Trappenek közül való, származása nagyban befolyásolta élete alakulását. O egy másik, kevésbé híres, de majdnem ugyanolyan rátarti von Trappen családból származott, és mint olyan, illő nevelést, majd megfelelő anyagi támogatást kapott ahhoz, hogy tanulmányai révén szellemi alapot teremthessen vágyainak beteljesüléséhez. Ha most elmondjuk, hogy a hórihorgas, enyhén lóképű, de a leggyakrabban mosolygós tekintetű, szemüveges német értelmiségi éppen egyenruhát viselt, amikor magasröptű álmait a véletlen végzetesen derékba törte, mindenkinek bizonyára leginkább az fog feltűnni, hogy íme, egy újabb szemüveges, jovális pofájú, jólnevelt, erőszakkal vagy anélkül uniformisba bújtatott német értelmiségi, akit ránk akarnak kényszeríteni, amiért éppen nem ő a hibás ezért vagy azért - az életeket megnyomorító - helyzetért; mi okból kellene velük rokonszenvezni? - hát csak azért sem fogunk, elegünk van már belőlük, szegény szánalomra méltó meghasonultakból, akik ezerszám nyüzsögtek egy adott időben. Bizony unalmasak már ők, sőt, egyenesen visszataszítók. Ezért tehát azonnal elnézést is kérünk, biztosítva mindenkit, hogy szegény K J. von Trappen csak ürügy, a lényeg a véletlen sorshatározó erején van, a mi esetünkben azon a bizonyos orosz borotván. Ahhoz persze, hogy az orosz borotva K. J. von Trappen tulajdonába kerüljön, történnie kellett egynek s másnak a világban. Mondanunk sem kell, hogy ezekről a történtekről K. J. von Trappen természetes elfogultságában szinte nem is vett tudomást, hinnünk kell, hogy azért, mert naphosszat a Természettudományi Kutatóintézet biológiai laboratóriumában ügyködött, teljesen belefeledkezve abba a kísérletsorozatba, amelyet a cickányok életmódjáról folytatott imádott professzora irányításával. Kissé furcsának talál6
