Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - András Sándor: A haza és a szeretet nehézségei (Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz)

viszont — bár neki is csak az »szelíd«, azaz istenfélő-emberi, amelyik terem — az szép, amelyik szemlélődve tetszik és aminek szépségét gyermeki szeretés után fedezi fel a felnőtt, vagy aminek hívogató csalogatást felnőttként azért követi, hogy eljusson vele a szeretésbe. A parasztnak — és a «városi származék«-nak, mindenkinek, aki meg akarja művelni maga és társai számára saját szülőföldjét — könyvhöz kell nyúlnia, maga-magát is kell művelni, meg kell tanulnia, hogy a tájnak nemcsak dolgos része, hanem aktív élvezője is lehet.

Az együttélés problémája a Szerelmes földrajz tanúsága szerint feladat marad, ahogy az marad a tetszés és a szeretés, valamint a szeretettől elválaszthatatlan szabadság problémája is. A tájak valóságos bebarangolása, s a táj népével történő valóságos ismerkedéshez, nem helyébe, tanácsolja Szabó Zoltán a költők-írók olvasását, ahogy a szerelmes földrajzot sem a szociográfia vagy a közigazgatás szabályzatai helyett sürgeti. Olyan tevékenységre buzdít, mellyel egy-egy egyén személyisége és szülőföldisége teljességében azonosulhat, ha csak rendkívüli pillanatokra is. Ahogy lehet.

Modern nomádságot tanácsol, mert a múltban is azt találja üdvösnek. Másfélére gondol, szellemire, hiszen a XX. század közepén másként tűnik nemidillikusnak a »vissza a természethez«, ahogy másként tűnik az emberekkel és embereknek adódó természet is. Megoldatlanul hagyja Szabó Zoltán szövege, hogy az egyénnek a Földdel történő személytelen azonosulásának eksztázisa és a tájhoz (és népéhez) történő tevőleges szemlélődésének élvezete, ez a két más-másféle viszony, hogyan viszonylik és hogy hogyan viszonyuljon egymáshoz. Viszont művében ez a megoldatlanság az erő és az erény: az igény. Nem a maradandó, mozdulatlan győzelem, hanem a küzdés és a játszás igénye. (»Az élet célja a küzdés maga« jellegzetesen XIX. századi bölcsesség.) Elégségest csakis a küzdés és a játszás együttese nyújthat és csakis időről időre, egy-egy pillanat, mindig a most strukturált teljességében. A jó mulatság és a férfi munka, addig férfi munka és jó mulatság, amíg történik és tart. Amíg megtart.

88