Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - András Sándor: A haza és a szeretet nehézségei (Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz)
András Sándor A haza és a szeretet nehézségei r= Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz-M. m.ossz hírét szokás kelteni annak, aki zavarosban halászik. Annak is rossz hírét kell azonban kelteni, aki valamiképpen úgy hiszi vagy úgy viselkedik, mintha másvilági szállítók bocsátanák rendelkezésére azt a tiszta vizet, amit a pohárba önteni valóban jó lenne. Manapság mindannyian zavaros vízre kényszerülünk, csak zavaros vízből meríthetünk, és keveseknek jut eszébe, és még kevesebben éreznek rá, hogy ezt elismerjék, és mindenekelőtt ne higgyék, a zavaros vizet desztilálással kell megtisztitani. E kevesek közé tartozott és tartozik Szabó Zoltán. A Szerelmes földrajz úgy szerelmes, ahogy az ivóvíz ivó. És azért, mert nem lehet »szerető«, »szeretetteljes«, »szeretette méltó.«. A szeretet-szerelem magyar nyelvű megkettőzése első pillanatra előny a többi nyelv egy szójelű megoldásaivel szemben. Némi gondolkodás után azonban inkább az tűnik előnyösnek, hogy egyetlen szójel van, és a szó csakis összefüggésekben nyerheti el értelmét. A »szeretet-szerelem« kettős olyannyira zavart okoz, hogy Szabó Zoltán könyvének címe más nyelvre alig fordítható. Még a német »verliebte Geographie« vagy »Liebesgeographie« is másként hat a németül beszélőre (aki, mint e sorok írója, lehet magyar is). A zavar azonban magyarul beszélők számára is előáll, ha gondolkodni kezdenek. Hiszen a (két magyar) szóban forgó és örvénylő viszony maga lett bajos a bármilyen nyelvet is beszélő nyugati emberek számára. Bármiképpen mondjuk is magyarul, a szeretés — nemcsak egyik változata, a testvériség — eszméje, igénye és ma valósodható viszonylata lett válságos, éppen az igazság, csak másodlagosan a szépség, vonatkozásában. Magyar olvasóinak azonban segít Szabó Zoltán, méghozzá célzásokkal, nem kioktatóan; sokértelműen, nem leegyszerűsítve. Petőfi »A négyökrös szekér« című verséről írja: »A vers egyike azoknak, melyekből mintegy a hazai föld párolog, szénaillatot és trágyaszagot, nehézjárású ökrök testének kipárolgását, s hazai holdfényt, csillagfényt mindezek fölött. Azoknak a verseknek egyike, melyekben minden fölösleges szóbeszéd nélkül, véglegesen és megmásíthatatlanul otthon vagyunk.. . Azt hiszem, ha külföldön forgatná az ember a Petőfi-kötetet, ezt a verset „hazafias” költemények sorába helyezné, igen előkelő helyre. A vers a hazáról beszél, anélkül, hogy kimondaná ezt a szót. Ahogy sorain ringatózom, az az érzésem, hogy külföldi táj és hazai táj között az a különbség, hogy az előbbit előbb találja szépnek az ember és azután szereti meg. Az utóbbit előbb szereti az ember és azután találja szépnek. Ugyanez a különbség nő és anya között.« (Szerelmes Földrajz, 1964: 56 k). Ebből itt az legyen érdekes, hogy a »szép« és a »szeretet« különválasztása az esztétikushoz sorolhatót választja el valamitől, ami nem az etika, különösen nem az erkölcs vagy a közjog körébe tartozik. A szeretet a Ó-Testamentumban csakis a felebarát és az ön iránt érződik, mint ilyen esik parancsolatos szabályozás alá. Az apát és az anyát tisztelni, nem szeretni kell. Az Új-Testa- mentumban a családi kötelékek feloldatnak, a mennyország a nemiség és a nemzetség 82
