Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)

a létbizonytalanságot kaptuk. Amióta én Károlyi Judithot feleségül vettem, az emberek meghökkentő következetességgel hitték, hogy ez azért történt, mert nem a mi életünk törvényeit, hanem az ő ránk vonatkozó ötleteiket kívánom követni és feleségemmel követ- tetni. Helyzetünk tökéletesen hamissá vált. Amíg az emberek képzetében úgy éltünk mint örökösen emlegetett milliók részesei, szünet nélkül a fedéltelenség fenyegető rémével küszködtünk, állandó provizóriumokban élve. Az általános félreértésnek ezt a levegőjét egyre kevésbé bírtam. Az utolsó lökést ahhoz, hogy magamat, magunkat teljesen szálegye- dül érezzem „Longacre”3 adta, ahol sikerült tapasztalnom, hogy a családi szolidaritás e tájakon még addig se megy el, hogy a szülőágyból hazatérő anyának vacsorát főzzenek. Ha én ezekről ironizálva és derűsen írtam, az annyit nem jelent, hogy az a közömbösség, amit Elnök Urat leszámítva mindenünnen tapasztaltam, nem döfött nagyon mélyre. A páros magány oly tökéletes fokát sikerült éreznem, amekkora az embert elég függetlenné és szomorúvá teszi ahhoz, hogy tréfáit a legkomolyabb dolgokról gyártsa. Ez világossá tette, hogy biztosan csak arra számíthatok, ami tőlem telik. Ne haragudjon, hogy egy budapesti kormány ránk vonatkozó ötleteit és minden hadicap-et, ami örökös tekintettel levések miatt megakadályoz abban, hogy a magunk jövőjén dolgozzam, a jövőre elutasítom, s ennek megfelelő helyzetet teremtek.

Kérésem egy: Judithtal szemben igazságtalanok ne legyenek. Őneki az egészhez semmi köze, teljesen fölösleges és indokolatlan őt, aki francia állampolgár és Magyarországon más mint vendég nem volt, valami vulgáris általánosítással ellenfélnek tekinteni. Nem az. Én se vagyok az. Elnök Úrnak nem az eszméivel, hanem a lányával jegyeztem el magamat. Ha ezt eszméi jegyében helytelenítette, nyilván igaza volt. Ha lánya nevében, nyilván nem. Semmi jel nem mutat arra, hogy őneki emberileg nem használt ez a házasság. Erről Elnök asszony és Zimmer beszélhet.

Ami engem illet, magam és Judith a politika ránk vonatkozó, hamis és csinált igényeiből a valóságos életbe kívánunk átvándorolni. Erre többek közt fiunk születése is kötelez. Én semmi mást nem kívánok itt vagy másutt tenni, mint annyit, amennyi módot ad arra, hogy egy idegen ország nekünk egy fedélre és munkára jogot adjon. Ezentúl minden lehetőt meg akarok tenni, hogy mindennemű magyar köröktől és politikai szituációktól távol keressem kenyeremet mindhármunk számára. Hogy ez könnyebben sikerüljön, abban Juditot segíthetik, ha akarják. Fel vagyok készülve arra, hogy nem akarják.

Megkérem magukat arra, hogy csak azért haragudjanak rám, ami biztos, hogy mindebből feleségemnek (nem) válhat ártalmára. Megköszönöm egyben azt, hogy a maguk körében élhettem két évig, és azt a jóindulatot, amivel mint egyén, nem mint leányuk férje, találkoztam. Ez változatlanul büszkeségem marad. Ne vegyék zokon, hogy megköszönvén azt a színvonalat, amit a Rue de Berrin4 jelentettek, nem akarom megosztani azt, amit utódjuk jelent. Isten velük.

P. S. Praktikusan azt javaslom, hogy valamikor a jövő héten, minthogy szabadságomról vissza nem térek, a magyarországi kormány mentsen fel megbízatásaim alól (követség, Unesco5) és ne foglalkozzék tovább a dologgal. Egy rövid kommüniké kérdése az egész. Politikailag nem volna opportunus számára a helyzetet élezni, mert én csodákat tenni nem tudok, még akkor se, ha mindenáron el akarom kerülni, hogy a mi életünkről való felfogásomból, annak félreértése folytán Elnök Urat szomorúság érné. A mi életünk a miénk, amikor egy megbízatást elvállaltam, nem a mi életünket adtam áruul, hanem a munkámat, amit, gondolom, becsülettel (elvégeztem). Az utolsó pillanatok sietségében a foyer-val6 kapcsolatos néhány elszámolást rendezni nem tudtam, ezt innen pótlólag megcsinálom, ugyancsak keresem a módját, hogy visszaküldjem azokat a benzintartályokat, amelyeket Pierre sofőr kedvesen kölcsönzött számomra.

79