Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)

3.

Kállai Gyula külügyminiszter úrnak Külügyminisztérium Budapest

Alulírott, Szabó Zoltán író, a párisi magyar követségre beosztott kulturális attaché bejelentem, hogy angliai szabadságomról hivatalomba visszatérni, lelkiismereti okokból nem kívánok.

Következésképpen a magyar külügyminiszterrel 1947. évi szeptember hó 22-én kötött 6267/1-1947. sz. szerződésemet az e szerződés 8. pontjában foglalt jogommal fogva felmondom.

Egyidejűleg lemondok ama későbbi keletű megbízásomról, hogy a magyar kormányt az UNESCO párisi központjánál, állandó delegátusként képviseljem.

Pickvick, Wiltshire, 1949. június 24-én.

Elhatározásom indokai részben megánjellegűek, részben abban az összeférhetetlenségben keresendők, amely a magyarországi politikai gyakorlat és az én szemléletem között régebben fennállott, s a múlt év karácsonya óta számomra egyre tagadhatatlanabbá vált. Hosszabb ideje képtelennek érzem magam arra, hogy a magyarországi kormány politikai módszereivel általában, irodalommal és művészetekkel szembeni igényeivel szűkebben egyetértsek. Következésképpen morálisan egyre lehetetlenebbnek éreztem, hogy a magyar szellemi életet e kormányzati gyakorlatok ellenére külföldön képviseljem. Ezért az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy munkaköröm ellátását legfeljebb Károlyi Mihály követ hivatalban maradásának végső időpontjáig folytathatom. Erre az ő személye iránt érzett tiszteletem kötelezett és az adott módot, hogy munkaköröm a párisi magyar követségen nem kötelezett olyasminek helyeslésére és kifejezésére, amit önmagámmal elfogadtatni nem tudtam.

Károlyi Mihály nyugalombavonulása angliai szabadságom idejére esvén, szándékomat módomban állt vidéki magányomban megfontolni és döntésemet innen közölni, ezzel is kifejezve azt, hogy az lelkiismereti és személyes, amelyről senkinek tudomása és senkinek befolyása nem volt. Szinte szükségtelennek tartom megjegyezni, hogy az utolsó magyarországi események elhatározásomat már ugyancsak nem érintették. Ezúton confirmálom, hogy lemondásomat távirati úton e levél megküldésével egyidejűén közvetlen jeleztem.

Jegyzet

1. Havas Endre: költő. Angliai emigrációja idején Károlyi titkára, párizsi diplomáciai szolgálata idején a követség másodtitkára. Koholt vádak alapján 1950. novemberében letartóztatják, 1953. március 9-én börtönében belehal a kínzásokba.

2. Mód Péter: a nagykövet első tanácsosa. 1949 májusának utolsó napjaiban váratlanul hazarendelik, majd koholt vádakkal börtönbe vetik. 1968. augusztus 12-étől a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete.

3. „Longacre”: A ház neve, ahol a Whiltshire megyei Corshamban Károlyi Judith nővére, Mrs. Bailey lakott a Bath Roadon. 1949. június 5. és szeptember első napjai között Szabó Zoltán is itt lakott, korábban odaérkezett feleségével és újszülött kisfiával. A háznévvel („nagyhektár”), Szabó Zoltán egy családi nézeteltérés méretére is céloz, e célzás pontosításával túllőnénk írásunk keretén.

4. Rue de Berri 15. — a párizsi magyar rezidencia.

5. UNESCO: 1948 januárjában Mód Péter ideiglenes jelleggel megbízta Szabó Zoltánt az UNES- CO-ügyek vitelével.

6. Foyer Culturel: Szabó Zoltán kulturális rendezvényeinek helye és elnevezése a párizsi magyar követségen. Egyebek közt itt adta elő Starker János Kodály csellószonátáját a szerző tiszteletére rendezett esten; itt rendeztek kiállítást Csontváry, Rippl-Rónai festményeiből, Derkovits grafikáiból, Ferenczy Noémi szőnyegeiből, Kovács Margit kerámiáiból, Trauner Sándor filmdíszleteiből, Robert Capa és Reismann János fotóiból.

80