Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)
Elhatározásom eredetileg már február 2-án azonos volt azzal, amit e levélben kifejezek. Akkori kifejezésében az akadályozott meg, hogy Elnök Úr egyfelől Párisban nem tartózkodott, másfelől ide visszaérkezése után úgy tudtam, hogy korára hivatkozva hetvennegyedik születésnapján a magánéletbe vissza kíván vonulni. En a magam részéről nem éreztem egyenesnek, hogy saját problémáit a magaméinak kifejezésével bármily csekély mértékben súlyosbítsam, ezért bármily nehezemre esett is, hallgatnom kellett önnön problémáimról. Nem éreztem azt sem, hogy az én problémáim puszta létezése és kifejezése a legcsekélyebb mértékben is befolyásolhassa, bármely irányban, saját elhatározásában. Ildomosnak tartottam, hogy az én problémám fölvetése Elnök Úr problémájának megoldását csak kövesse. Elnök Úr hetvennegyedik születésnapján a követség tagjaihoz intézett szavaiban úgy döntött, hogy kora ellenére is vállalja a párisi követ egyre nehezedő munkakörét. Félreértést nem tűrő módon kifejezte, hogy azokat, akiknek elveivel egyetért, tévedéseiben is megvédi. Ezt a nézetét önmagam teljes megtagadása nélkül követni nem tudom. Az a reményem, hogy ennek az érvnek a teljes súlyosságát, ha valaki átérzi, Ön érzi át. Hogy valaki pillanamyi érdekeit önnön szemléletének és erkölcsi felfogásának megtagadása árán nem szolgálhatja egy bizonyos ponton túl, arra nekem Károlyi Mihály adott példát. * * * Én a magam részéről mindent megteszek, és mindent úgy teszek, hogy elhatározásom engem népemtől annak kormányzati gyakorlata miatt, önt leányától annak férje miatt, el ne távolítsa. Ezért Elnök Úrtól kérem ezeket: E levél tartalma mindenkor kettőnk között maradjon. Elhatározásomról addig, amíg felmondásomat a külügyminiszterrel nem közöltem, követ úr senkivel (sem Havassal1, sem Móddal2) a párisi követségen ne szóljon. Ez ugyanis olyan helyzetet teremthet, amely megakadályoz abban, hogy az itt kifejtett tapintatos módon és korrektséggel járjak el, s hirtelen döntések elé állít, amikor tetteimet nem az kormányozza, ami kívánatos, hanem az, ami lehetséges. E levelet vegye úgy, mint magánkapcsolatunktól indokolt fiúi értesítést elhatározásom okairól és leendő végrehajtásának módjáról. * * * Elhatározásomnak nem egyedüli oka, csak közvetlen kirobbantója az esztergomi kardinális elítéltetése. A bíboros politikai magatartása ugyanoly távol állt tőlem, amíg Esztergomban székelt, mint amennyire távol áll tőlem annak a politikai procedúrának az elfogadása, amely őt a váci Nagy házba, Magyarországot támadások pergőtüzébe juttatta. A támadások nagyrészbeni igazságtalansága nem mentsége annak az igazságtalanságnak, amely a támadásra alkalmat adott. Azt, ami e körül történt, mint katolikus politikai akciónak, mint magyar hibának, mint baloldali bűnnek érzem. Ez azonban csak egy feltűnő érvényesülése oly elveknek, amelyeket mai megvalósulási modorukban elfogadni képtelen vagyok. Mint magyar, nem tudom kormányzó elvként elfogadni, hogy a magyarságból mindenki kiküszöbölendő mindenáron, mert balról nézve jobbrébb (van). Ezen az úton eljuthatunk odáig, hogy a magyarságot egészében kell kiküszöbölni, ha egy adott helyzetben, amely nem tőle függ, eléggé baloldalinak nem látszik. Mint keresztény, nem tudom elfogadni azt a vallásháborús légkört, amely a marxista—leninista tant hitvallásként állítja a kereszténységgel szembe. Mint nyugaton járt ember, nem vagyok képes arra, hogy franciákat és angolokat alattomos szándékú imperialistáknak tekintsem pusztán azért, mert a szocialista-kapitalista ellentétet odahaza globális kelet-nyugati ellentétnek látják, követelvén, hogy állítsuk: minden jó, ami szláv, minden rossz, ami angolszász. Mint dreyfusard nem tudom elfogadni és helyeselni, hogy egyénekkel igazságszolgáltatás útján úgy bánjunk el, ahogy ezt a társadalmi rend pillanatnyi érdekei és az orosz—amerikai feszültség követelik. Mint 74
