Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)
lámpaernyő-készítésből vagy zsúpfedélrakásból fog-e megélni: „Irtózom minden olyan teátrális és üres gesztustól, amely azt a keserves eseményt kísérni szokta, hogy valaki kénytelen a hazájáról lemondani egy olyan kormány miatt, amelyről hazája szívesen lemondana, ha módjában állna.” P.S. Nyugta bizonyítja: a párizsi magyar követség benzineskannáit, melyekről a dokumentumban szó esik, Szabó Zoltán visszaszolgáltatta. * * * 1. Páris, 1949. március 5. Elnök úr! Elnézését kérem, hogy amit szóban is kifejezhetnék, írásban foglalom össze. így világosabb. Amit alant mondok, nem hirtelen megrendülés, hanem sokhetes tépődés eredménye. Kötelességemnek érzem, hogy ezeket nyíltan és köntörfalazás nélkül kimondjam, legalább Ön előtt. Olyan időponthoz érkeztünk, amelyben elkerülhetetlen, hogy az ember beszéde legyen igen vagy legyen nem. Ami Magyarországon az elmúlt két hónapban történt, ami ott a jövőben minden jel szerint történni fog, arra én rábólintani nem tudok. Nézeteimet még mindig Kölcsey szavai alakítják: „jelszavaink valának a haza és haladás”. Ahogyan mindig képtelennek éreztem magam arra, hogy a haza eszményét a haladás érdekei ellen szolgáljam, úgy nem tudom a haladás vitás és egyoldalúan értelmezett érdekeinek az ország érdekeit feláldozni. Még gondolatban sem, még úgy sem, hogy ebben tevékeny részt nem veszek, csak hallgatólagosan elfogadom, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Elveim és Elnök Úr személye megakadályoz abban, hogy e nézeteimet nyilvánosan kifejezzem. A párisi magyar követnek, mert tisztelem Károlyi Mihályt és csak ezért, világosan és késedelem nélkül meg kell mondanom: a magamfajta azzal, ami Magyarországon a jelenlegi irányban, ütemben és modorban történik és történni fog, még pilátusi módon és hallgatólagosan sem vállalhat közösséget. Ezért a következő lelkiismereti elhatározásra jutottam: A párisi magyar követségen viselt kulturális attaséi állomásomat a mai nappal felmondottnak tekintem. A felmondást, amely a mai dátumot viseli, a magyarországi kormány külügyminiszterével későbbi időpontban közölni fogom. E későbbi időpontot úgy fogom megválasztani, hogy e közlés Elnök Úrral kapcsolatban semmiféle félreértést ne okozhasson, még olyan csekély mértékben sem, amennyire személyem, s főként házasságom révén módot adhat. A magyarországi kormány külügyminiszterével én szerződéses viszonyban vagyok. A szerződés nem általánosan külügyi szolgálatra, hanem a párisi követség kulturális ügyeinek vitelére szól. A szerződés a külügyminiszternek és nekem, mint szerződő feleknek jogot biztosít arra, hogy azt háromhónapos időtartammal bármelyikünk felmondja. A felmondás azzal a korrektséggel fog történi, amelyet a magyarországi kormány tényezőinek személyem iránti magatartása, eddigi magatartása, kötelességemmé tesz, amennyiben az a hátralevő időben meg nem változik. Felmondásomat kísérőlevél fogja követni, amely kifejezi a külügyminiszternek, hogy én ezáltal sem magyar állampolgárságomról le nem mondok, sem eddigi nézeteimet meg nem változtatom. Kérni fogom, hogy a magyar- országi kormány idő után külföldön jogszerűen tartózkodó állampolgárnak elismerjem és ezt közönséges, érvényes magyar útlevél megküldésével tanúsítson. Ki fogom fejezni azt a kívánságomat, hogy Magyarországra általam választott időpontban s magánemberként visszatérek, amikor ezt magánéletem így kívánja. 73
