Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)

Szamizdat-dokumentumok

Kenedi János

Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem

ugyanazért

Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról

.Z -A Beszélő 11. száma (1984) nyílt levelet közölt a Magyar Nemzet olvasóihoz, amelynek aláírói azt kívánták a napilap szerkesztőségétől, hogy igazítsa helyre a folyó év augusztus 29-i számában megjelent Szabó Zoltán-nekrológ valótlan állításait. Valótlan állítást azonban a helyreigazítást követelő nyílt levél is tartalmazott. Szövegét én fogalmaztam. Kötelességem az alább köreadott három dokumentummal a sajtóetika normáit érvényesíteni a tények tisztázásával; bocsánatot kérni a nyílt levél aláíróitól és olvasóitól, valamint a Magyar Nemzet szerkesztőségétől, mely ha nem is közölte, tudomásul vette tiltakozásunkat.

* * *

A Magyar Nemzet nekrológja — egyéb tévedései közt — azt állította, hogy Szabó Zoltán „1948-ban elhagyta az országot”. A nyílt levél ezt tényhűen megcáfolta azzal, hogy „1947. október 1-jétől 1949. június 24-éig a Magyar Köztársaság Párizsba akkreditált kultúratta- séja volt”, ám három hibát is tartalmaz soron következő mondata: „Erről a tisztéről leköszönt — ugyanakkor, ugyanúgy és ugyanazért, mint a követ, Károlyi Mihály. A koncepciós perek miatt.” (Itt és az alábbiakban minden kiemelés — K. J.)

A Szabó Zoltán hagyatékában (O.Sz.K. Kézirattár) talált levelek és személyi iratok egyértelműen tanúsítják, hogy:

1. nem ugyanakor mondott le. Hanem paradox módon előbb is, meg később is, mint Károlyi Mihály. A nagykövet 1949. június 2-án nyújtotta be lemondását személyesen a Köztársasági Elnöknek, Szakasits Árpád még azon a napon levélben nyugtázta a döntést, s egyben a Köztársasági Elnök aranykoszorújával tüntette ki az idős politikust.

Mint az 1. számú dokumentum mutatja: 1949. mácius 5-ével, Károlyi Mihályhoz intézett levelével, Szabó Zoltán „felmondottnak tekinti” a párizsi magyar követségen betöltött diplomáciai állását. Döntésének nyilvánosságra hozatalát azonban — Károlyi iránt érzett családi és politikai hűségből — a nagykövet belátására bízza (a levélben részletesen kifejtett módon). A 2. számú dokumentum azt bizonyítja, hogy Szabó Zoltán úgy is cselekedett, ahogy első levelében megfogadta: a nagykövet lemondása után néhány nappal előbb őt magát értesítette a döntésről félhivatalosan, majd teljesen hivatalosan június 24-én Kállai Gyula külügyminisztert táviratban és a 3. számú dokumentumként közölt levélben, amelyet Angliából, a Wilthsire megyei Pickvickből postázott Pulay GáMegjelent a Beszélő 1986/26 számában.

67