Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)
akkreditált kultúrattaséja volt. Erről a tisztéről leköszönt — ugyanakkor, ugyanúgy és ugyanazért, mint a követ, Károlyi Mihály. A koncepciós perek miatt. Ilyenformán fordítva sem igaz, amit a nekrológ ügyészi retorikája sugall, azaz, hogy a „későbbiekben szembehelyezkedett a magyar népi demokráciával és 1948-ban elhagyta Magyarországot.” A magyar népi demokrácia hagyhatta csak el Szabó Zoltánt, mivel a Szellemi Honvédelemmel fölsegített „másik Magyarországgal”, azzal a „jobbik Magyarországgal”, amely az ő — Babitsot a Magyar Nemzet nevében elbúcsúztató — saját szavai szerint „a földön mindig kevesek lelkében élt, ma különösen kevesek lelkében ég”, Szabó Zoltán megkülönböztette már magát a koncepciós perek Magyarországától. A mai Magyar Nemzet megkísérelheti helyreállítani a folyamatosságot azzal a Magyarországgal, amely Szabó Zoltánt pörbe fogta 1936-ban. Olyanformán épp, hogy eszközöket emel át amannak a sajtópropagandának a nyelvezetéből, amely idegen ügynöknek és hazaárulónak bélyegezte a nemzet szószólóit — miként a nekrológ azért süti Szabó Zoltánra a bélyeget: „a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott”, hogy e stigmával elfedje, miért nem közli Szabó Zoltán egyetlen felszabadulás utáni tisztét és megbízatását sem (a MADISZ elnöke, a Magyar Közlöny, a Valóság, a Képes Világ szerkesztője volt egyebek mellett) — ám a kontinuitásra tett kísérlettel a „másik Magyarország”, a szellemi haza különállásának is újabb nyomatékot ad. Addig azonban, míg e két Magyarországot nem sikerül újraegyesíteni a nemzeti kultúra értékeit fölszabadító mozgalommal, a magyar irodalom legnagyobbjainak nekrológját jobb, ha a The Times-ben keresi az olvasó (1984. augusztus 24.). Az angol lap nem késik ugyan tíz napot a halál lesújtó hírének közlésével, viszont nem is ajándékoz utólagos tíz év franciaországi „visszavonultságot” annak, aki a magyar kultúra szolgálatától soha nem vonult vissza, legföljebb Angliából Franciaországba költözött, de azt is csak négy évvel ezelőtt. És arról sem feledkezik meg, hogy Szabó Zoltán a Magyar Nemzet munkatársa volt. Lehorgasztott fővel kivártuk a harminc gyásznapot, mely minden halottat megillet, mielőtt a túlélők vitába bocsájtkoznak róla különböző értékeik nevében, de a gyászunkat szégyennel vegyítő idő elmúltával most fölemeljük szavunkat, s e nyílt levél közzétételével helyreigazítást követelünk. Budapest, 1984. szeptember 19. Benda Kálmán történész Kenedi János kritikus Csoóri Sándor író Mészöly Miklós író Donáth Ferenc közgazdász Perjés Géza történész Ferenczy Béniné Varga Domokos író Vásárhelyi Miklós sajtótörténész 66
