Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szamizdat-dokumentumok: I. A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról (Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz) - II. Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért (Három dokumentum arról, hogyan mondott le Szabó Zoltán diplomáciai állásáról)
Sz ami zdat-dokumentumok A Magyar Nemzet Szabó Zoltán-nekrológjáról Nyílt levél a Magyar Nemzet olvasóihoz, 1984 . emetni azt tudunk! hajtogatták egymásnak régi magyarok, ha összekerültek négyen-öten, emitt vagy amott. De tudunk-e csakugyan?” kérdezte Szabó Zoltán, Bibó István halálakor. Most, hogy előttünk fekszik a Magyar Nemzet agusztus 29-i számából kiterítve Szabó Zoltán nekrológja, s nem azokat a szavakat olvassuk, melyek méltók a munkásságát megillető tiszteletre, sőt még életrajzának tényhű ismertetését sem találjuk a gyászhírben, azt kell felelnünk kérdésére: nem, már temetni sem tudunk. A tarái helyzet és a Cifra nyomorúság című könyvei, amelyekről a nekrológ megemlékezik, a magyar kultúrához tartoznak csakugyan, ám a Magyar Nemzetet más emlékező kötelezettség fűzi Szabó Zoltánhoz. Több, annál is több, hogy műveinek fölsorolásából kimaradt Összeomlás című könyvét Franciaország megszállásáról a Magyar Nemzet tudósítójaként írta, heti folytatásokban. Történelemhamisítás elhallgatni, hogy a Magyar Nemzet vezető publicistája volt. 1939. április 9. és 1944. február 27. között 198 cikket írt a Magyar Nemzetbe. Szellemi Honvédelem címmel jegyzett rovata nemcsak a magyar irodalom legnemesebb védjelével, a Nyugattal hitelesítette a lap politikai erkölcsét, de politikai programmá is emelte a főszerkesztővel, Pethő Sándorral karöltve, olyan munkatársakkal közös vállalkozásban, mint Szekfű Gyula, Parragi György, Wesselényi Miklós, Frey Andás, Katona Jenő, Kunszery Gyula, és így sorolhatnánk tovább azoknak a publicistáknak nevét, akikkel együtt tartotta fenn az ellenállás és a függetlenség lélekerősítő gondolatát egészen az újság betiltásáig, az ország náci lerohanásáig. Ezzel a hagyománnyal büszkén azonosította magát a lap még 1978-ban, augusztus 25. és szeptember 12. között Fejezetek a Magyar Nemzet történetéből című cikksorozatában. A mostani nekrológban már meg sem említi, hogy a 81. lapszámtól kezdődően Szabó Zoltán rendületlenül „lelki mozgósításra” szólított fel; a szellemi honvédelem „tervét és módszereit” kifejtő publicisztikájával párhuzamosan szerkesztette a Szellemi Honvédelem Naptárát is, amelyben Zrínyitől Babitsig hadrendbe állította a teljes magyar szellemi kultúrát; a földosztással fölszabadított parasztságtól és a nemzeti függetlenség eszméjével áthatott értelmiségtől várta a Népfront antifasiszta összefogásából születő magyar demokráciát, mintegy folytatását és betetőzését annak a politikai reform-mozgalomnak, amelyet Kossuth, Széchenyi, Eötvös és Deák indítottak útjára. A szerkesztők tudják mit tesznek, de vajon az olvasók tudják-e, hogy mit tesznek velük a szerkesztők? Tudják-e vajon, hogy milyen folyamatosságot szakított el a szerkesztőség Szabó Zoltán és a régi Magyar Nemzet összetartozásának elhallgatásával? A nekrológ stílusából legföljebb arra következtethet az olvasó, milyen más folyamatosság összetákolá- sa kedvéért törölték ki Szabó Zoltán nevét a Magyar Nemzet történetéből. Nem igaz a nekrológnak az az állítása, hogy Szabó Zoltán „1948-ban elhagyta Magyar- országot”. 1947. október 1-jétől 1949. június 24-éig a Magyar Köztársaság Párizsba Megjelent a Beszélő 1984/1-es számában. 65
